Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

szüntesse a kapitalista rendet és a burzsoázia uralmát és ennek helyébe a szocialista termelési és társadalmi rendet tegye."

m A tanácsoknak tehát kiterjedt a hatásköre az élet minden területére. Ennek jó ellátását viszont megnehezítette a négyéves háború után visszamaradt örökség: a gazdasági élet alig-alig megoldható és mindenkit érintő problémái. Visszamaradt teherként a polgári forradalom időszaka által teremtett politikai bizonytalanság, az újat ígérőkben való csalódás. A tanácshatalomnak kellett ezekkel számolnia és a proletárdiktatúrát építő tanácsoknak lépésről lépésre kellett ezeket leküzdeni. „A tanácsoknak megalakulásukkal egyidejűleg, közigazgatási feladataik átvétele mellett, a pártszervezetekkel együtt valóságos agitációs kampányt kellett lefolytatniuk a választásokat követő napokban. A papok és nagygazdák ellenforradalmának kibontakozását sikerült megakadályozni, de a paraszti, kispolgári tömegek közé behatolt a kétkedés szelleme. Közismertté vált a földosztást elutasító rendelet s a csalódás légkörében rémhírek terjedtek.""'

1

' Ilyen körülmények között a tanácsoknak elsősorban a lakosság politikai meggyőzése kellett, hogy feladata legyen. A Forradalmi Kormányzótanács, éppen a proletárhatalom megteremtése, megszilárdítása érdekében az új életet szabályozó rendeletek sorát adta. Ezek végrehajtása a tanácsoknak és az intéző bizottságoknak nemcsak politikai, hanem adminisztratív, igazgatási feladatot is jelentett. Itt előtérbe került a jegyzői hivatal tevékenysége. A jegyzők jó részét már a novemberi napokban elkergették, mások a Tanácsköztársaság kikiáltása után vesztették el állásukat, sok esetben azonban ugyanezen személyek másutt bukkantak fel és tevékenykedtek. „A jegyző elbocsátása vagy megtartása személyének megítélésétől is függött, a megmaradt jegyző és más közigazgatási alkalmazott helyzete viszont főleg az osztályharc állásától az adott vidéken. Módosabb községek tanácsában a nagygazdák, vagy híveik ültek, s akkor érvényesült a jegyző, pap stb. politikai befolyása is. Elmaradott, kis községekben a tanács nem is vonta kétségbe a jegyző korábbi funkciójának fenntartását. A községek többségében azonban más volt a helyzet."

120 Mindezt a jegyzőkre vonatkozóan szükségesnek tartottuk a tanácsok munkáját nehézzé tevő tényezők között felsorolni. Éppen a fehérterror első időszakában, amikor a restaurált képviselőtestületek orgiákat ültek a megdöntött tanácsok felett, derült fény sok jegyző kétkulacsos, vagy éppen ellenforradalmár magatartására. Különösen jelentős volt ez azért, mert a tanácsokban általában nem a minden hájjal megkent, községi és megyei politizálásban jártas virilisek, választott helyi demagógok ültek, hanem olyan emberek, akik ekkor kezdték megtanulni a hatalom gyakorlását. Éppen ezért kell igen helyesnek elfogadnunk Hajdú Tibor fenti megállapításait, mert a burzsoá és ellenforradalmi erők érvényesülése, illetve hatékony visszaszorítása valóban az osztályharc helyi állásának függvénye volt. Ügy véljük, mielőtt a jegyzőkönyvek alapján feltárjuk a tanácsok tevékenységének egyes jellemzőit, mindezt előre kellett bocsátani. A forradalmi átalakulás, az ország nehéz gazdasági helyzete, a polgári forradalom öröksége és az ellenforradalmi erők állandó permanenciája határolták körül azt a munkát, melyet a helyi tanácsok és direktóriumok haladó erői véghez vittek. Ezt az értékelésnél erősen tekintetbe kell venni. Nagykónyi községben a választás április 6-án történt meg.

121 Az április 18-i munkástanácsi jegyzőkönyvben olvashatjuk, hogy egyesek nem fogadták el a megválasztást, illetve lemondtak, egyeseknél pedig a járási tanács meg252