Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

Katonatanácsról a polgári forradalom idején csak Dunaföldváron tudunk a jegyzőkönyvekből. Ott is rövid idő múlva — lehet, hogy a jegyzőkönyv fogalmazójának akaratából — neve eltűnik és a nemzetőrség nem sokat mondó fogalma helyettesíti. Mégis itt, az egyetlen helyen, ahol novemberi működését ki tudjuk mutatni, igen jelentős tényező, és a későbbi fejlődés zászlóvivői egykori tagjai. Maga a „katonatanács" elnevezés is kettős jelentésű — mint az előzőekben írtuk. Jelenti egyszer a katonai alakulatoknál október végén—november elején létesített, később a kormány által mind jobban háttérbe szorított politikai szervezetet. Másrészről katonatanácsnak nevezték a helyi, katonai alakulatoktól teljesen független, leszerelt katonákból alakult tanácsokat is. Ezek itt-ott a munkástanáccsal, másutt önállóan tevékenykedtek, agitáltak. A dunaföldvári és későbbi tolnai katonatanácsok összetételének vizsgálatánál megállapítottuk, hogy a földnélküliek, a napszámosok alakították általában a katonatanácsot. Éppen ezért lehet létezésüket viszonylag kevés helyen kimutatni. Ezek az emberek voltak a legszegényebbek, a legjobban kizsákmányoltak, és szervezkedésüket még azok is rossz szemmel nézhették, akik meghunyászkodva a másik két tanácsban vagy azok tömegében helyet tudtak maguknak szorítani. A kettős hatalom formáinak kialakulásáról igen sok adatot sikerült az eddigiekben feltárni. Ez a fogalom egyrészről országos hatalmi viszonyokat fejez ki, másrészről — éppen használatunkban — ennek az országos hatalmi viszonynak helyi megnyilvánulásaira vonatkozik. Több megnyilvánulási formáját látjuk. Lényege mindegyiknek ugyanaz; a progresszív erők szembenállása a visszahúzó erőkkel, elsősorban helyi vonatkozásban. A hatalmon való osztozásnak kell tartanunk ezt azért, mert az eddig letárgyalt időszakban a polgári hatalom képviselői és hivatali szervei az általuk szükséges határokon túlmutató fejlődéssel szembefordultak. A haladó erők hol tömegükkel, hol pedig politikai eszközökkel harcoltak ezekkel szemben. összességében tekintve az elmondottakat: az I. világháborút követő katonai összeomlás a megyében is megteremtette a polgári forradalom feltételeit. A háborúval elbukott arisztokrata-kapitalista vezető réteget és közvetlen kiszolgálóit meghátrálásra kényszerítette ez a forradalom. Az őszirózsás forradalom, a Károlyi- és Berinkey-kormány polgári beállítottsága miatt a tömegek kívánságait és az intervencióra éhes kapitalista külföld követeléseit nem tudta teljesíteni. A helyi fejleményeknél ugyanez figyelhető meg. Átmeneti időszak a Tanácsköztársaság kikiálitásátói a választások megtartásáig Tolna megyében az államigazgatási szervezet munkásellenőrzés alá vétele a Tanácsköztársaság kikiáltását megelőzően megtörtént. „Tolna megye lakosságának helyzete az ország állapotát tükrözte, bizonyította, hogy létrejöttek a forradalom objektív és szubjektív feltételei."*

1 Szekszárdon 1919. március 14-én a munkásság eltávolította hivatalából dr. Mayer Gyula főispán-kormánybiztost.

82 ötös direktóriumot alakítottak a megye vezetésére, az alispáni hivatalt a direktóriumnak és az általa kijelölt politikai biztosnak rendelték alá. Az alispáni hivatal intézkedéseit csak Erdei Lajos által történt ellenjegyzéssel lehetett kiadni. Sajnos sem a megyei direktó242