Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)
könyvi anyagát. Megállapítottuk, hogy azokban igen sok esetben szerepelnek a különböző tanácsüléseken felvett jegyzőkönyvek. Az anyag egyrészt széles körű, hiszen a megye községeinek csaknem feléről tartalmaz anyagot. Egysíkú viszont másrészről, mert csak a testületi ülések tárgyalásait és intézkedéseit örökíti meg. Ennek ellenére a jelen tanulmányban nem kívántunk ezen a kereten túllépni. A helyes értékeléshez már most szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy a sokszor negatív döntéseket tartalmazó jegyzőkönyvek mögött ténylegesen pozitív tevékenység húzódik meg. Ez abban az esetben mutatható ki, amikor a képviselőtestületek, illetve a tanácsok döntései nem a fejlődést szolgálták. Ilyenkor az öntudatos lakosság, vagy a tanácsköztársasági időszakban a direktórium a határozatokat nem a megszavazás szerint engedte érvényesülni. E kettősségre több helyen rá fogunk mutatni. A megye ebben az időszakban egy rendezett tanácsú városra, valamint 111 nagy- és kisközségre tagozódott. Ezek közül 36 község képviselőtestületi jegyzőkönyvei nem kerültek levéltárunkba. 75 községi anyagból 49 községé tartalmaz tanácsi jegyzőkönyvet is. Ez magában véve igen kedvező adat lenne, hiszen a Horthy-korszakban több megyében elrendelték a forradalmi időszak iratanyagának teljes megsemmisítését. Mégis a teljes kép kialakításához hiányoznak a megyei, valamint a szekszárdi tanácsi jegyzőkönyvek is. Ezeknek különös jelentőséget az adna, hogy a Tanácsköztársaság kikiáltása előtt egy héttel, 1919. március 14-én a munkásság eltávolította hivatalából a kormánybiztos főispánt és a város vezetőségét. A megye és a város irányítását egy ötös direktórium vette át. Hiányzik Dombóvár jegyzőkönyvi kötete is. Ez a község a munkáshatalom idején rendkívül intenzív tevékenység központja volt, a tamási és nagyszékelyi ellenforradalom leverésére innen indult ki Zay Dezső és különítménye. Hiányzik olyan jelentős helységek anyaga is, mint Paks, Simontornya. Ennek ellenére igen sokra kell értékelni a meglevő jegyzőkönyveket. Maga az a körülmény, hogy jegyzőkönyvi formában maradtak meg lényeges feljegyzések a forradalmak koráról, igen jelentős. Több olyan hátmögötti rugót tárnak fel ezek a jegyzőkönyvek, melyek az egyedi ügyekre vonatkozó iratokból nem mindig tűnnek ki. A képviselőtestület jegyzőkönyvei egy közösségnek — bármennyire is minden tekintetben szűk közösségről is van szó — álláspontját takarják, még ha viszonylag merev szabályok között is. A forradalmak szele áttörte a képviselőtestületi jegyzőkönyvek korábbi hivatalos hangját, megtörte az 1886:XXII. te. által meghatározott túl merev hatásköri vonalakat, és ezek az iratok csaknem az események krónikájává váltak. A jegyzőkönyvi anyag áttekintése már magában véve bizonyította az anyag feltárásához fűzött reményeinket. A történelmi periódushatárok a jegyzőkönyvi anyagból is világosan kidomborodnak. E négy periódust az anyag feldolgozása során a következőkben határoztuk meg: 1. 1918. október 31-től a proletárhatalom győzelméig a polgári demokratikus korszak. Ez a Tanácsköztársaság kikiáltásával lezárult. Ezt a forradalmak időszakának meglehetősen hosszú periódusát két szakaszban tárgyaljuk. Az első szakasz, mely kb. 1919. januárjáig terjed, a nemzeti tanács és a polgári kormányzat érvényesülése felé mutat. Ettől az időtől kezdve viszont határozottan látható a polgári elképzeléseken túlmutató baloldali erők előretörése. Csaknem minden tárgyalt községben ez a két periódus a polgári forradalom ideje alatt észrevehető, és azért fordítunk erre figyelmet, mert végigkísérésével a proletárhatalom, alapjainak letétele megfigyelhető. 226