Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

ján került ideiglenesen Pest megyéhez.

115 E törvény elrendeli Fejér megye solti széke részére, amit a törökök elfoglaltak, hogy ezentúl Pest megye szolgáltasson igazságot. Mivel azonban Pest megye hatósága is kénytelen áttelepülni Nógrád megyébe, az 165ö:LVi. te. szerint Pest, Pilis és Solt megyékben a Duna vidékén lakó perbehívottak és perlekedők Szécsény várában tartoznak megjelenni. Még újabb lépést jelentett a Solti szék számára az 1659:LXXVI. te, mely már Pest, Pilis és Solt megyék főispánságát a mindenkori nádorispánra ruházza. A török uralom alóli felszabadítás a solti széket, s benne a fajszi prediális széket Pest megyénél találta. Mindezek a községek a XVII. század végétől az összeírásokban már mint Pest megyéhez tartozók szerepelnek. Az 1690. évi összeírás szerint a solti székben a régi prediális községek közt mint lakott helyek: Fájsz, Varajd (7 lakos semmijök sincs), Battay (helyesen Bátya) szerepeltek, elhagyott helyek voltak: Szakmar, Pálfölde, Nádudvar."

9 A török uralom alatt megváltoztak a terület földesúri viszonyai is. A török uralom előtt a szekszárdi apátság falvai voltak a Duna—Tisza közén Bátya, Beek, Csatár, Éld, Fájsz, Halászi, Iván, Malomér, Nádudvar, Pálfölde, Szakmar, Varajt, amelyeknek legtöbbjében egyházi nemesek is éltek. Mérey Mihály szekszárdi apát 44 birtok tulajdonát elismertette a Neoaquistica Commissióval, melynek véleménye alapján I. Lipót 1703. június 21-én ünnepélyes oklevelet adott ki s elrendelte, hogy ha mások kezei között vannak, azokat az apátság részére vissza kell bocsátani. Ezek voltak: Szekszárdon kívül Csatár, Szent Miklós, másképp Ujpalánk, Szerdahely, Ikcse, Hövesd, Adacs, Bátt, Hidas, Malonta, Ette, Nyamad, Öcsengh, Asszonyi a, Ebes, Almás, Ságh, Mórágy, Nádasd, Perechall (Berekalja?), Széplak, Ebesség, Steten, Kisfadd, Csókafő, Kozár, Mezős, Fereivis, Győrke, Toleset, Decs, Ethen, Nyék, Murád, Kekud, Mányok, Bonyhád, Fájsz, Malomér, Szatthmár, Bátya, Agárd, Gercse, Garab (Grábócz?), amelyek „törvényesen és régtől fogva a... szekszárdi apátsághoz... tartoztak". Az említett 44 birtok főleg Tolna, Fejér, Bács megyékben, de néhány birtok Baranyában feküdt.

117 A Neoaquistica Commissio ugyan igazolja a szekszárdi apátság birtok jogát a Duna—Tisza közötti területre, a volt prediális birtokokra, valóságban azonban csupán a szék székhelye Fájsz — amit ugyan közben Buttler János egri várparancsnok szerzett meg

118 — kerül ismét vissza az apátság birtokállományába.

111

' A szekszárdi apátok hosszú ideig távol tartózkodtak székhelyüktől s amikor 1693-ban Mérey Mihály esztergomi kanonok került az apáti székbe, aki székhelyét Szekszárdra tette át, a Dunán áteső területek jelentékeny részét már más birtokosok foglalták le.

120 Ezek között nagy szerepet játszik a kalocsai érsek, akinek székhelye (Kalocsa) körül terjednek el az egykori apátsági birtokok, s aki ezekre, mint egyházi birtokokra azonnal ráteszi a kezét és gondoskodik a kipusztult területek benépesítéséről.

121 Még könnyebb a kalocsai érsek helyzete egyházi téren. Az érsek a területet a kalocsai egyházmegyéhez tartozónak tekinti, s „nagyobb rossz elkerülésének" ürügyén ,,gondoskodik" az egyházak kormányzásáról. Megfigyelhető ez még Fájsz esetében is, amelyiknek lakossága a török uralom alatt nem pusztult ki. Fájsz plébániája a szekszárdi apát kegyuraságához tartozott. A plébániáról azonban a török kitakarodása után csakhamar a kalocsai érsek gon2?.