Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

április 11—16-án a Pakson összeült rögtönítélő bíróság elé került, annak ellenére, hogy közel két évvel azelőtt elkövetett bűntett ilyen elbírálása a hatályos császári jogszabályok

73 helyes értelmezése szerint nem volt indokolt. Jellemző módon, a marasztalás esetén rendszerint halálos ítéletet kimondó bíróság az állítólagos főbűnösöket — Horváth Sándort és Janis Mikolát — 20—20 évi súlyos börtönre ítélte, a többi terhelt ügyét rendes bíróság elé utasította. A rögtönítélő bíróság döntése azonban nem tett pontot az ügy végére. 1860. január 11-én érkezett meg Báli József és Mihály beadványa (mindketten a Guits foglár megvesztegetési ügyében szereplő Báli György fiai), melyben kérték a szekszárdi börtönben 1859 decemberében (29-én) elhalt apjuk halálával összefüggő körülmények kivizsgálását és a helyi bíróság elfogultsága miatt a kerületi főtörvényszéktől bíró kiküldését. Az ezt követő tanúkihallgatások fényt derítettek a császári bíróságok bizonyítási módszereire. A börtönben, élettársával — Szucsán Júliával együtt — agyonvert Báli György fiai szerint apjukat Förster Béla főbíró és Sokovay Ferenc bíró utasítására Herold nevű zsandár kínozta. Akadt olyan tanú is (Német Károly), aki a szekszárdi szőlőhegyen borozgató ittas zsandárok beszélgetéséből szerzett tudomást Báli megkínzásának részleteiről. Eszerint az orgazdasággal gyanúsított idős ember kezeit hátrakötötték, s a bilincset puskavesszővel csavarták meg. Mások hallották Báli jajgatását, s látták Herold zsandárt, amint kezében Báli marokszám kihúzott véres hajával kijött abból a helyiségbői, ahol az ütlegelés folyt. A márianosztrai börtönben kihallgatott Horváth Juliannát — vallomása szerint — a rögtönítélő bírósági tárgyalás előtt maga Förster főbíró ütlegelte, s ökölbe szorított gyűrűs ujjaival négy fogát verte ki, s haját tépdeste. Horváth Júlia utólagos vallomása szerint azért tett Báli Györgyre és Szucsán Júliára terhelő vallomást, mert a kínzás után, közvetlenül a bírósági tárgyalás előtt Förster főbíró utasítására a zsandárok fél liter pálinkával itatták meg. A szekszárdi bírák megvesztegetési ügyének végső kimenetele nem ismeretes. Az ügyet valószínűleg a főtörvényszék, vagy az általa kijelölt más bíróság zárhatta le. Annak dacára, hogy Báli György és élettársa brutális bántalmazása s ezt követő halála feltételezhetően terhelő tényeket ismerő személyek láb alól eltételének célját szolgálhatta, a császári bíróságok elé Szele és Késmárky bírák megvesztegetésére vonatkozóan aligha kerültek bizonyítékok. Egy „nyilvános erőszakoskodási bűnügy" nemzetiségi vonatkozásai A megye nemzetiségi viszonyaira utal az a bűnügy, amely 1852. és 1854. között folyt a dunaföldvári járásbíróság előtt. A tényállás — mint olyan sok más ügyben — a marhalopásokkal volt kapcsolatos. Az történt ugyanis, hogy Harcz község mellett a nádasban — 1852. december 24-én — két, gazdátlanul kószáló ökröt találtak. Az ökröket Szűcs Márton községi hadnagy egy társával a községi bíró írásbeli utasítása alapján, a szolgabírói hivatalhoz hajtotta, amint útközben ismeretlen embereikből álló csoport ütött rajtuk.

74 A támadó csoport — amint később kiderült — szintén nem bűnös szándékból gyűlt össze. Ceiler Ignác varasdi lakos vezette őket, akinek ökreit pár 219