Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

Dr. Katona Géza: Mozzanatok a Tolna megyei bíróságok ítélkezési gyakorlatából az abszolutizmus első szakaszában Az 1848/49-es szabadságharc bukását követő évtized a magyarországi büntetőeljárás történelmének indokolatlanul kevés figyelemre méltatott időszaka. Az a tény, hogy az előző évszázad több kodifikációs kísérlete

1 után, hosszú történelmi korszak után, ekkor került sor új, anyagi és alaki büntetőjogi szabályozás életbeléptetésére,

2 még aikkor is súlyt ad ezen időszaknak, ha ezen új jogszabályok megalkotása nem a magyar törvényekben megszabott módon, hanem a császári önkényen alapulva történt. Az 1852/53-ban hatályba lépett büntetőtörvénykönyv és büntető perrendtartás formálisan nem volt hosszú életű és azt a magyar nemesi uralkodó osztály és a Habsburg-ház közötti hosszas kiegyezési alkudozások folyamán visszavonták. Ennek ellenére számos elve és rendelkezése az 1878. évi büntetőtörvénykönyv és az 1896. évi büntető perrendtartás megalkotásáig

3 más ideiglenes jogszabályok révén számottevően befolyásolta az igazságszolgáltatási gyakorlatot. E jogszabályok és ezek életbeléptetése nyomán kialakult joggyakorlat jelentősége csak fokozódik, ha figyelembe vesszük, hogy e törvények életbeléptetésével a Habsburg bürokráciának nem kellett más élő, a társadalmi, jogi igényeknek megfelelő törvényeket, jogszabályokat hatályon kívül helyeznie. Az országra évszázadok óta reá nehezedő Habsburg-uralom retrográd politikája, a feudális előjogaihoz rövidlátóan ragaszikodó magyar uralkodó osztályok ellenkezése vagy érdekellentétei folytán a XIX. század közepén a magyarországi büntető igazságszolgáltatás — az égető gazdasági, társadalmi igények dacára — teljesen szabályozatlan volt. A gazdasági, társadalmi fejlődés ekkorra már a nemesek közötti perlekedés idejétmúlt írásbeli formáit éppen úgy túlhaladta, mint a városi, vagy úriszéki bíráskodást. Az 1848-as forradalom polgári vívmányait — a jobbágyfelszabadítást, a törvény előtti egyenlőséget — az 1849-es Schwarzenberg-féle olmützi alkotmány is elismerte.

4 azokat a későbbi önkényuralmi rendelkezések sem tehettek semmissé, nyilvánvaló volt tehát, hogy e változásoknak az igazságszolgáltatás rendjében is tükröződniük kellett. Függetlenül tehát attól, hogy az ezen időszakban életbeléptetett anyagi, s alaki büntető jogszabályok a császári önkényuralom termékei voltak, hatásukra a magyarországi bírósági gyakorlatban először kezdődött meg a burzsoá eljárási elvek egységes érvényrejuttatása. A kapitalizmus rohamos gazdasági s társadalmi térhódítása következtében ekkortájt már a burzsoá eljárási alapelvek 185