Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

büntetőperbeli érvényesülésének nem lehetett útját állni, később az önkényuralmi rendszer idején hozott jogszabályok hatályon kívül helyezésével sem. A bürokratikus Habsburg-diktatúra politikai, társadalmi korlátozottsága és reakciós jellege nem tette lehetővé, hogy az igazságszolgáltatás területén alapjaiban, s részleteiben következetesen haladó jellegű szabályozás valósuljon meg. Az e kőiben életbeléptetett anyagi, s alaki büntetőtörvényeken léptennyomon kiütközött a császári rendszer reakciós, feudális jellege, a feudalizmus büntetőjogi elveihez való ragaszkodás alakjában. Ezen korlátok dacára az előző büntetőjogi szabályozáshoz, s bírósági szervezethez képest tagadhatatlanul haladóbb jellegű volt. A korszak büntető igazságszolgáltatási gyakorlatából egyes mozzanatok ismertetése — mind az új büntetőjogi szabályozás előtt, mind azt követően — úgy gondoljuk, alkalmas lesz arra, hogy szemléltesse azt a változást, amely ekkortájt a büntetőeljárás rendjében végbement. Ennek során kiemelt jelentőséget kívánunk tulajdonítani a bűnüldöző szervek s a bíróság által alkalmazott bizonyítási módszereknek, a beszerzett bizonyítékok értékelésének, annak a megkülönböztetett szerepnek megfelelően, amelyet a bizonyítás a büntetőeljárásban betölt. Nem kétséges azonban, hogy az egyes bűnügyek kapcsán végzett eljárási cselekmények, bírói állásfoglalások vizsgálata alapján nem csupán jogi megállapítások és következtetések vonhatók le. A periratok, a bírósági tárgyalások jegyzőkönyvei mind megannyi tükrei az adott korszak politikai, gazdasági s társadalmi problémáinak, képet adnák e törvények alkalmazóiról, éppen úgy, mint azokról, akikkel szemben a perbeli eljárási cselekményeket végrehajtották. Tolna megyei bírósági szervezet a szabadságharc után A szabadságharc katonai veresége után a császári csapatok által megszállt területeken a katonai igazgatás szervei mellett a császárhű polgári hatóság működése csak lassan és fokozatosan kezdődött meg.

5 A forradalom résztvevői és vezetői elleni megtorló perek az elnyomó hadsereg hadbíróságai előtt folytak, így a polgári bíróságok megszervezéséneik a diktatúra szempontjából nem volt elsődleges jelentősége. 1850 nyarán megkezdődött az új bírósági szervezet működése, s ennek keretén belül megalakult Czinderi László elnöksége alatt a pécsi megyei törvényszék. 1850 júliusa után — Haynau nyugdíjazásával ez a folyamat meggyorsult és egymást érték az új eljárási és szervezeti jellegű intézkedések.

6 1850. július 27-én e folyamat első láncszemeként kiadják az új „esküformát",'' amellyel a bírák „tántoríthatatlan hívséget" fogadnak „1-ső Ferencz Józsefnek, Ausztriai Császárnak, s Magyarország királyának". Néhány hét múlva, 1850. augusztus 10-én került sor a bírói szervezet újbóli megállapítására, s az „Ideiglenes Törvénykezési Szabályzat" kiadására.

8 Az új rendelkezés szerint a Pécsmegyei Törvényszék területén 4 „Collegiális bíróságot" (Pécsett, Siklóson, Szekszárdon, s Dunaföldváron) állítottak fel, 186