Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)
tapasztalta. Holt teteme nem régen a csata piarcon elesett több bajnokoknak testei közül a földből kiásatván a győrszentmártoni Klastrom (Pannonhalma) kriptájába temettetett el. Oszlop emeltessen ezen bajnoknak, mely az ő emlékezetét örökítse! Ugyanazon ütközetben egy ezredeskapitányi első századbeli káplár, Czinke András, midőn az ágyúk védelmére küldetett volna, egy sáncot ugratni kényteleníttetett; lova az ugrást elhibázván, a vízbe dűlt, melyből ő ugyan kijött, de a lovát kihozni lehetetlen volt. A vitéz meg nem rettenvén az ellenségnek előre való nyomulásától, a portyázó Ott-huszárok közé elegyedett és velük gyalog puskázott az ellenségre. Az ezredes-főhadnagyi első századbeli közvitéz Mohos Mihály a zászlót, amelyet egy kicsiny szívű zászlótartó elhagyott, felragadta, a sereg közé bevitte és annak gondját viselve bátor szívvel hordozta, mely jeles tettéért közvitézi sorsából zászlótartóvá is tétetett." Perczel megállapítása szerint — „Az 1809. június 14-én történt győri ütközetben az ezredből elestek: tolnai Festetits János százados, Bátor György Tóthi Ferenc, Kováts János, Sepsey János, Szuohényi Ferenc, Virágh Mihály, Zily Ferenc és Zsidó István." 123 (Tolna megyei egy sincs közöttük. — H. Á.) Pászthory ezredparancsnok napiparancsiban így dicsérte meg az ezredet a győri csatában tanúsított bátor és vitéz magatartásáért: „A csekély Győri egyetlen ütközet, mellynél a felkelt Ns. Sereg életlen fegyverrel, gyakorlatlan rendekkel s tanulatlan lovakkal volt jelen, éppen semmit sem határozott meg. De Ti! Somogyi Ezred bajnok tagjai, még ott is vitéz bátorsággal ingadozatlanul megállottatok s csak betörletett (?) parancsolatok után lassú rendbe' mentetek vissza midőn már minden lineabeli (sorhadbeli) seregek a tsatapiarczot oda hagyták, s még azutánn egy kapitánytok, néhány önként előálló bajnokokkal a győzedelmesen követő ellenséget tartani akarván elesett s magát a hazáért feláldozta." 12 ' 1 A megyei gyalogszázadnak a győri csatában történt magatartásaiéi Meskó generális idézett jelentésén kívül — még a század parancsnokának, Benyovszky kapitánynak a megyéhez intézett jelentéséből is értesülhetünk. „A Ns. Tolna vármegyei Gyalog Sereg — így számolt be a kapitány — a Győri sántzokba az ellenség által el zárattatván, Meskó generális úr vezérlete alatt Ns. Győr, Soprony, Vass, Szála, Somogy, Fejér és Komárom vármegyében által, minden bagázsiás szekerek nélkül utazván, némellyek Cti. fegyverek), a mellyek valóságos számát a fegyverfogható személyeknek fölül haiadták, a sántzokba elhányattak, némellyek pedig az hosszas és éjjel-nappal tartó mars közben megerőtlenedett és le betegedett Insurgensek által elhagyattak ..."'"" A győri csatában ugyanis több tolnai gyalogos is elhányta a fegyverét, összesen 22 fegyver hiányzott a csata után, majdnem pontosan annyi, mint ahány insurgens — 23 — az ütközet alkalmával ,.hazaszéledt". Nagy a valószínűsége annak, hogy a fegyvereket ezek a hazaszökött felkelők hagyták el, mert azokról itthoni kihallgatásuk alkalmával sem tudtak számot adni. A csata tehát elveszett, ami egyrészt János főherceg táborkarának hibás helyzetfelismerése és rossz intézkedéseinek volt köszönhető, másrészt döntően befolyásolta az eredményt a franciák emberfölénye, jobban képzett serege és főleg lényegesen nagyobb tűzereje, amiről könnyen meggyőződhetünk, ha a csatában részt vett s egymással szemben álló seregek létszámát összehasonlítjuk. 155
