Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

A hadállás szerint lovas 3257 1651 gyalog 58 8760 löveg 4 24 — 15070 24519 12 48 4825 6521 — 2 24 568 3470 8206 8535 24 a jobbszárnyon: magyar francia a középen: magyar francia a balszárnyon: magyar francia tartalék: magyar francia A francia középhadnál az ágyúk száma a csata folyamán 48-ról 72-re emelkedett. A magyar sereg 8650 lovassal, 23 334 gyalogossal, de mindössze csak 18 ágyúval rendelkezett. Ezzel szemben a francia haderő 11 642 lovasból, 41 814 gyalogosból állott, 114 löveggel. A francia hadsereg tehát 18 180 gyalogossal 2992 lovassal, és ami a döntő tényező, 126 ágyúval volt még számbelileg is nagyobb és erősebb. mint az egyesült lineabeli és inzurgens had.

136 Az ilyen nagy számbeli fölénnyel és tűzerővel szemben hiábavaló minden bátorság és vitézség. A helyzetet természetesen a félig fegyelmezetlen, kiképzetlen, rosszul felszerelt és jórészt nyereg nélküli, szőrén ült lovakon harcoló nemesi had sem tudta megmenteni. De nem azért, mert nemesi had volt, hiszen a tagsága nagyrészt nem nemeseikből állott, hanem mert a király késve szólította a nemességet harcba és az udvar a sereget rosszul, hiányosan szerelte fel. Mindennek ellenére annyi talán mégis a javára írható, hogy a vesztett csata utáni visszavonulása nem vált egészen pánikszerűvé, amit bizonyít Meskó tábornok dandárának a francia gyűrűből történt kitörése és a Somogyi-lovasezred Festetits-századának „bátor rajtahajtása" az üldöző ellenségre. Az inszurrekció összes vesztesége Győrnél — nem számítva azokat, akik elszéledtek s azután Komáromnál újra gyülekeztek, vagy otthonról visszakísérték őket — a következő: elesett 7 tiszt, megsebesült 19, a legénységből elesett, megsebesült, vagy fogságba került 765 vitéz."

7 A Tolna megyei csapatok, bár részt vettek a győri csatában, sem az ütközet során, sem a későbbi portyázásaik alkalmával, emberben nem szenvedtek veszteséget. Egyedül Gindl János, kit a győri csata után másodkapitánnyá léptetett elő a nádor a Tolna megyei főstrázsamesteri lovasszázadnál, halt meg otthonában, valószínűleg a hadrakelt seregnél szerzett betegségében. Halála Tengelicen 1809. augusztus 5-én következett be 24 éves korában.

128 Ferenc császár a csata után 9 inzurgensét — köztük Meskó József vezérőrnagyot és Pászthory Menyhértet, a Somogy megyei lovasezred parancsnokát — a legnagyobb katonai kitüntetéssel, a Mária Terézia-Rend keresztjével tüntette ki.

129 Ha az eredménnyel nyilván nem is volt a császár megelégedve, nem akarta a nemesség támogatását elveszíteni? hiszen a háború még nem ért véget. így a. 156