Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

verschatzten Lagers bei Raab verwendet wurde, theils noch gar angerüstet war"

VM Tehát „a győri csatában a Vas, Zala, Veszprém, Komárom és Pest megyei gyalogos felkelők vettek részt, a többiek részben Meskóvai a győri sánctábor biztosítását látták el, egy részük pedig még csak felszerelve sem Volt." Meskó dandárába tartozó Tolna megyei gyalogosszázad legalább rendes formaruhában vett részt már a sánctábor őrzésében, fegyverei azonban ennek a századnák is jórészt hasznavehetetlenek voltak. A Somogy megyei lovasezred a Győr-szabadhegyi ütközet előtt, június 13-án a téti országúton, közvetlenül a Rába mellett állott, Kisfaludy szerint: „Das Cav. Regiment Sümegh (Somogy) stand am Tagé der Schlacht bey Raab auf dem rechten Flügel. Als unser linké Flügel anfing der Übermacht zu Weichen, und auch unser Centrum gedruckt wurde, wollte der Oberst und Regiments Commandant, als er einen vorteilhaftigen Augenblick zu erhorchen glaubte, mit dem ganzen Regimente einhauen, aber der Feldmarschallleutnant Frimont, welcher diesen Flügel commandierte, liess es nicht zu. Als dieses Regiment sich auf der Strasse bey Szabadhegy auch zurückzog, und sah, dass unsere erkraftete Infanterie durch die feindliche zerstreut, und selbst mit dem Bajonette schon erreicht wurde, wagte der Oberste Meinhard Pásztory einen herzhaften Angriff auf den Feind so diess Rgmt. nebst mehreren Gemeinen auch den Escadrons Commandanten Johann v. Festetits verlor, welcher an der Spitze seiner Escadron tapfer einhieb. Mit der Strome des Rückzugen ging endlich auch dieses Rgmt. den Weg der Armee."

m Ugyanígy, csak részletesebben emlékezik meg az ezred Tolna megyei lovasszázadának parancsnoka, Perczel Ádám is a somogyi lovas felkelőknek a győri csatában tanúsított magatartásáról a megyéhez intézett jelentésében: „Az 1809. június hónapnak 14-i győri ütközet — írta— felejthetetlen kárt szerezett a mi ezredünkre. Minek utánna a császári (osztrák) seregek balszárnya megfutamodott és a középtest az ellenség által elszélesztetett volna, a jobbszárny is (melyen a mi ezredünk állott) hátrálni parancsoltatott; báró Pászthory Menyhért, Mária Terézia rendjének vitéze, a mi ezredeskapitányunk, engedelmet kért Friemont generálistól (ki azon szárnyat kommandérozta) az ellenségnek egész ezreddel való megtámadására, de azt az említett generális úr megtagadta. (A Mecséry által felállított nemesi felkelők ott nem is indulhattak rohamra, mert egy malomcsatorna volt előttük és teljesen ki voltak téve a francia ágyúk tüzének). — De amikor a hátrálásban az ezredeskapitányi 2. század, melyet Tolnai Festetits János kormányzott, a szabadhegyi országútra érkezett, alkalmatosságot látott vitéz ezredes kapitányunk egy bátor rajtahajtással mindent helyrehozni. Az ellenségnek utolsó gyalog rezervája rendetlenül fél vala oszolva és a mi futó gyalogságunkat már kardjával is érte. Nekünk nem volt időnk más mozdulásra, mint egy serény reá rohanásra. Rajta Bajtársaim! így kiáltott vitéz ezredes kapitányunk. Rajta Vitézek! így kiáltott Festetits kapitány is \és mindketten rettenthetetlen bátorsággal rohantak az ellenségre. A kegyetlen golyóbisok Festetitset érték, ki azon századból néhány vitézekkel a hazáért, mint önkéntes áldozat, elesett; kedvelt ezredes kapitányunkat pedig az örök végzet a veszélyközt számunkra megtartotta."

122 „Elvesztett a haza Festetits Jánosban egy igaz istápot, mert ha mindenki azon belátással védelmezné hazáját, bizonyára örökös bátorságba és boldogságba helyezhetődne magyar hazánk. Elvesztett benne Somogy vármegye egy oszlopot, mert annak becsét a közönséges jóra célzó értekezésekben számtalanszor 154