Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

úgy 5 óra körül visszavonulást rendelt el és 6 órakor Kismegyer már franciák kezébe került. A hátráló csapatokat csak Montbirun lovassága üldözte a somogyi nemesi lovasezred azonban többször is visszacsapott rá. Kismegyer elfoglalása után Eugén alkirály a Szaibad-hegyi magaslatokon maradt és Lauriston tábornokot, a balszárny vezérét küldte Győr körülkerítésére."

8 A csatában Meskó tábornok dandára látta el a győri sánctábor őrségét. Ehhez a dandárhoz tartozott a Fejér megyei 10. számú gyalogoszászlóalj is, amelynek egyik századát a Tolna megyei gyalogos felkelők alkották. Az ütközet során Meskó nem vonult vissza a fősereggel, miután arra nem kapott parancsot. A helyén maradt, aminek következtében Lauriston, francia tábornok az egész dandárát körülkerítette. Ekkor felszólította Meskót, adja meg magát. Erről azonban sem ő, sem a tisztikar, de még a legénység sem akart hallani. Elhatározták, hogy az ellenséges gyűrűből kivágják magukat, ami sikerült is nekik. A kitörésről Meskó tábornok a következő jelentést küldte gróf Széchenyi István főhadnaggyal a nádornak. (Széchenyi István, aki egyik parancsőrtisztje volt Meskónak, még alig 18 éves volt.) „Miután én a csata alatt a pozsonyi és nógrádi ezred 1—1 osztályát és a fél já^z-századot kivéve, összes lovasságomat a fősereghez küldöttem és a szerencsétlen elszakadás után e velemlevő nógrádi, nyitrai, Vas megyei és pozsonyi gyalogzászlóaljakkal s a Fejér megyei (köztük a tolnai gyalogszázad) gyalogsági osztállyal és még 10 ágyúval nem kockáztathattam meg, hogy az ellenségen, mely a jobb szárnyát a Duna-felé a komáromi országúton állította fel, s Szentivánt és környékét erősen megszállta, áttörjek. Ennek folytán gr. Keglevich tábornokkal, vezérkari s több más törzs- és főtisztekkel, akik tanácskozásunkról felvett jegyzőkönyvet aláírták, elhatároztuk, hogy nem engedjük itt magunkat elfogni, hanem minden kigondolható módon az ellenség hátára vetjük magunkat s Buda-felé, vagy alábbi irányban áttörünk s minden módon kényszerítjük az ellenséget, hogy ezen 5000 főnyi sereg ellen legalábbis oly nagy különítményt küldjön ki. Sietek Fenségednek ezen körülményt gr. Széchenyi István főhadnagy útján alázatosan jelenteni, s miközben én és a többi törzs- és főtisztek Fenséged lábai élé helyezzük magunkat, ígérjük egyszersmind, hogy mindent elkövetünk, hogy ezen csapatot Fenségedhez vezessük és az ellenségnek minden kigondolható kárt okozzunk." Széchenyi a jelentéssel már másnap, azaz június 15-én megérkezett Komáromba és a jelentést kézbesítette a nádornak. A kitörés során Meskó csapatai több ízben szembekerültek az ellenséggel, de mindannyiszor vitézül harcoltak és sikeresen állták meg a helyüket. A Kis-Zell és Ság közötti harcokban az ellenség 53 embert veszített, ezenkívül 6 tiszt és 178 közember került a magyarok fogságába. Kónynál még Lasalle francia tábornok parancsőrtisztjét is elfogták a felkelők. A dandár kisszámú lovassága „nagy értékű málhavonatot" is zsákmányolt. Majd a Pápa felől közelítő és a győri csatában ejtett magyar foglyaikat kísérő francia csapaton ütöttek rajta az inzurgensek és 32 sorhadbeli, 4 felkelő tisztet, egy tábori papot és néhány száz magyar embert szabadítottak ki a fogságból.

119 És mindezt mily hiányos felszereléssel és fegyverzettel hajtották végre. A Nyitra és Vas megyei gyalogos felkelő zászlóalj például csak a saját ruhájában, fel sem szerelve érkezett Győr alá. A gyalogzászlóaljaknak a győri csatáiban való részvételéről egyébként így emlékezik meg Kisfaludy Sándor, a nádor segédtisztje: „Von der Insurrections Infanterie hatten nur die Bataülone Eisenbvrg No. 5, die Bataiüone Szála, Veszprim, Komorn und Pest theil an der Schl-acht bei Raab, (la die übrige Inf. Bataillon theils mit dem Generálén Meskó zur Besetzung des 153