Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

lyonkéwt, a gyalogságnál zászlóaljanként egy fő- és egy alorvos látta el. Közvetlen felettesük, a fő-táboriorvos az ezredtörzsnél működött. Minden osztálynál, illetve zászlóaljnál (esetleg századnál) a szükséges orvosi műszerek, kötszerek és orvosságok egy gyógyszeresládában állottak a csapat rendelkezésére. Erre a ládára külön egészségügyi szolga (szanitéc-féle) ügyelt, akivel az osztály, zászlóalj főorvosa rendelkezett. A betegek, sebesültek szállítására minden alakulatnál legalább egy, ha szükség mutatkozott, több szekeret kellett biztosítania az illetékes parancsnoknak. A súlyosabb sebesülteket, vagy nehezebb betegeket — az első orvosi segély nyújtása után — tábori kórháziba szállították. Ilyen tábori kórházakat rendeztek be főleg a dunántúli nagyobb városokban (mint Szombathely, Győr, Veszprém, Fehérvár stb.). A tábori kórházak vezetésére, illetve felügyeletére a nádor Eckstein Ferenc, egyetemi orvosprofesszort nevezte ki.

78 Az orvosok beosztását véglegesen csak a győri ütközet után rendezték a legtöbb felkelő csapatnál. A Somogyi Lovasezrednél erre június 27-én került sor. Az ezred fő-táboriorvosa Bátsmegyey Ferenc maradt. Az ezredeskapitányi osztály főorvosa: Wéber Illés, az I. századból, alorvos: Király Sámuel a II. századból, az ezredesiőhadnagyi osztálynál: fő^seborvos: Metzger Frigyes a II. századból, alorvos: Pribovátzky János az I. századból, a főstrázsamesteri osztálynál: fő-jseborvos: Haragos Pál a II. századból és alorvos: Lőrinczy József, az I. századból.

70 Haragos Pál alorvost, aki mint orvos Tolna megyében működött, június 25-én nevezték ki fő^seborvossá, miután „a századot, illetve sereget mindenhová híven követte". Havi fizetését pedig megyéje június 1-ével 24 forintról 30 forintra emelte fel.

80 A Fejér megyei 10. számú gyalogzászlóaljhoz valószínűleg Fejér megyéből vezényeltek ki orvosokat, tekintve, hogy a Tolna megyei század állományában tábori orvos nem szerepel. Egyébként mind a lovas, mind a gyalogos felkelő alakulatoknál hetenként egy napot kellett általános tisztálkodásra és orvosi vizsgálatokra fordítani. Ennek az intézkedésnek és az orvosok lelkiismeretes munkájának volt köszönhető talán az, hogy a háborúval rendszerint együtt járó járványok nagyobbszabású fellépését, legalábbis a felkelő hadnál sikerült elkerülni. Nagy számmal szedte azonban áldoza/tait mind a két fél harcoló katonái között az úgynevezett „francia betegség" (nemi baj), ami természetesen a polgári lakosság körében is mindjobban terjedt. A Tolna megyei alakulatoknál az orvosi jelentések szerint „sokan a tisztátalan szerelemnek betegségében találtattak, ez maga után rossz következéseket vonz, ha mindjárt nem orvosoltatik. Mindenik tehát eztet jelentse be, attól ne féljen, hogy azeránt nékie szemrehányások télessenek: ellenkező esetben aki eztet titkolni merészelné, keményen megbüntettetik, nehogy ez által az egész ezred bé töltessék. Ha valahol a helységben ollyan Asszonyok találtatnának, akikrül másokra Hlyen betegség származhat, raindgyárt beadassanak, hogy a többieket az efféléktül inteni lehessen,

,m 136