Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

A katonai szolgálatra való alkalmatlanságot és a felmentéseket úgy látszik idegen ezredbeli orvosok alapították meg, illetve javasolták. Ennek bizonyságául idézünk két orvosi látleletet. „Visum et Repertum! (Látlelet) Aláb írt bizonyíttom, hogy nemes Szalay Páll T. N. Tolna Vgye béli közkatona az Mel T'söntja törése végett az tőle kívántató szolgálatra ippen alkalmatlan, ki nem tsak hogy kilső képpen Mellyét és 'minden Tagját fájollotta, de az Contusio (törés) miat és sok vér köpése után minden erejétül el fosztatván ki is szárad, Melyrül adom ezen Hit levelemet tulajdon Nevem alá írásommal megerősítve. Sign. Mór die 31

a August. 1809. Szoboszlay, T. N. Poson Vgyei Lovas Sereg főorvosa."*

2 Ugyanő bizonyította Visum-Repertum-ával, „hogy nemes Szabó János T. N. Tolna Vgyei közkatona rész szerint öreg napjai miat, rész szerint pedig meg rcgzött nyavalája, mely Tüdejében vagyon az katonai szolgálatra alkalmatlan."^ Az egészségügyi szolgálatról még talán csak annyit, hogy bár az orvosok fizetését a felkelő seregnél 1809. június 1-ével általában emelték a — a főtáboriorvos 46 frt. 17 kr., a fő-seborvos 36 frt., az alorvos 30 írt. 15 kr. havi fizetést kapott — az mégis igen alacsony volt. Még egy alhadnagy is 51 frt. 34 kr.-t kapott egy hónapra, tehát többet, mint maga az ezredorvos.

8

'' Ruházat, felszerelés, fegyverzet, kiképzés, zászló Az első három, az 1797., 1800. és 1805. évi felkelés alkalmával a felkelő nemesi csapatok általában a megyéjük színeiben készült egyenruhában vonultak hadba. A felkelés hazabocsátása után a ruhákat a tisztek, és a saját költségükön részt vevők magukkal vihették, a többi ruhát a felszerelésekkel együtt a megyék raktáraiban tárolták. A ruházat azonban minden felkelés alatt erősen elrongyolódott és megkopott, úgy hogy azt a megyéknek, illetve a saját költséges nemeseknek állandóan felújítaniuk kellett, ami rájuk nézve mindenkor tetemes kiadást jelentett. Az 1808. évi országgyűlés végül is a nádor indítványára az egész felkelő nemesi had számára fegyvernemenkinti egységes formaruhát állapított meg. így az utolsó, az 1809. évi nemesi felkelés során az egyenruhának már teljesen egyformának kellett, illetve kellett volna lennie. Az országgyűlési határozat szerint ugyanis „a felkélő lovas nemes katonaság a fentálló (rendes, reguláris) lovas sereg módja szerint alkalmaztatván fog viselni egyforma világoskék ruhát (mentét, dolmányt és posztónadrágot), ugyan világoskék, de valamivel világosabb kék sinorra és sárga gombokra, csákó a kerületek színe szerint változó. A gyalogságnak formaruhája hasonlóképen világoskék színű rövid formára, sárga gombokra és a kerületeknek megfelelően a hajtóka (parolin) színe, mint a lovasságnál változik, kék nadrág, magyar csizma és mindnyájoknak fekete a csákójuk."^ A kerületek megkülönböztető színe az „előző felkelés módja szerint": a Dunán inneni kerületé fekete, a dunántúlié veres, a Tiszán innen valóé kék, a tiszántúlié pedig zöld volt,

86 137