Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

éven belül bármikor, ha az országot oly veszély fenyegetné, amelynek elhárítására a rendes hadsereg elégtelen lenne, a szokástól eltérően, az országgyűlés összehívása nélkül — csak a nádor, esztergomi érsek és a horvát bán értesítésével — általános nemesi felkelést hirdethessen és országgyűlést csak akkor hívjon egybe, ha a törvényben meghatározott keret nem lenne elégséges." A felkelési kötelezettséget a törvény ezúttal már egész részletesen állapította meg. „Minden nemes — írta elő a törvény — és nemesi szabadsággal élő családból, ide értve a külföldön tartózkodókat, valamint honfiúsitottakat is, egy tag köteles felkelni és vagyoni állapotához képest mint lovas, vagy gyalogos szolgálni. Egy családnak tekintik a felnőtt fiával egy kenyéren élő atyát, valamint meg nem osztott telken és egy kenyéren élő testvéreket." Kivételt képeztek: „1. a testi, vagy szellemi fogyatkozásuk miatt katonai szolgálatra alkalmatlanok, 2. a többgyermekes családfők, 3. az egyedüli fiúk és utolsó örökösök egy egész családból (nem pedig csak egy ágból), 4. a papok, tanárok, tanítók, tanulók (ha csak a szülők el nem engedik őket), az orvosak és azok a közhivatalnoikok, akiknek távolléte a közre káros lenne, 5. özvegyasszonyok és neveletlen árváik, 6. a katonai hivatalt viselők, mivel már úgyis a haza védelmében foglalatoskodnak, családjuk azonban e címen a felkelési kötelezettségtől nem szabadul, végül mentesek a felkelés alól 7. a birtoktalan nemesek. Ha azonban a felmentetteík családjában fegyverfogható tag volt, az tartozott a családjáért kiállani, különben pedig kötelesek voltaik az ilyenek maguk helyett lehetőleg nemes — annak hiányában — „jó magaviseletű és alkalmatos nemtelen személyt" állítani. Felkelők állítására kötelesek voltak még a nemesi joggal felruházott testületek is. így a káptalanok, a szabad királyi és bányavárosok egy lovas, a kanonokok saját személyük, a püspökök, apátok, prépostok, esperesek, klastromok, kollégiumok, konventek jövödelmeik arányában lovasok, vagy gyalogosok állítására voltak kötelezhetők. A mezővárosok a megye taksálása szerint csak a sereg költségeihez járultak hozzá.

36 Az általános felkeléshez (generális insurrectio) való hozzájáruláson kívül az országgyűlés az állandó hadsereghez megajánlott még 20 000 újoncot és vállalta az országra kivetett háborús költségéket is. A király viszont ezzel az „áldozatkészséggel" szemben még az országgyűlés ideje alatt ígéretet tett arra, h°gy „fegyvertáraiból puskákat, pisztolyokat, még pedig egyforma lyukuakat, ki nem mustrált, jó minőségűeket" ingyen adat ki a nemesi had részére.'

17 Az országgyűléstől kapott felhatalmazás alapján az uralkodó már az 1809. esztendő február 19-én, majd április 1-én nyílt levélben adta tudtul népeinek, hogy elkezdődik újra a harc Napóleon ellen.

38 A háború tényleges kezdetét azonban csak április 8-én jelentette be hivatalosan. A nemesség hadbaszólítására pedig április 10. napján került sor. „Magyarok — így szólt ez a királyi felhívás —, kik hazátok függetlenségéről, melyet most veszedelem fenyeget, még csendes országlás alatt is különös királyi törvény által gondoskodtatok, az 1808. évi II. törvénytzikkely értelmében királyotoknak, hazátoknak s ősi alkotmányotoknak védelmezése végett fegyverfogásra serkentünk és a nemesi felkelést a most említett törvény következtében kihirdetjük."

39 Amíg Ferenc császár és király így a magyarok megnyerésén fáradozott, Napóleonnak sikerült a Törökországra igényeiket támasztó Sándor orosz cárral megegyeznie abban, hogy a cár a francia császárt egy francia—osztrák háború esetén 150 000 emberrel segíti. Ferenc császárnak is szövetségesek után kellett tehát néznie és sürgősen cselekednie, mivel Napóleon az orosz szövetség tudatában megkezdte a hao!104