Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

műveleteket. Hiller osztrák tábornok hadtestét Landshutnál megverte, aminek következtében az nem tudott egyesülni Károly főherceg seregével, ami által a franciák számára megnyílt az út egyenesen Bécs felé, amelyet Napóleon május 13-án el is foglalt. Bár a vármegyék szerte az országban már az első, a február 19-i, királyi bejelentés után — a főispánoknak adott előzetes utasítások alapján — az év első negyedében kezdték tárgyalni a nemesi felkelés megszervezését, mégis a legtöbb megyében a háború kitöréséig az első szemle megtartásánál több nem igen történt. A nemesség ha csak tehette, igyekezett a felkelő seregbe való kijelölését elkerülni. És ha az nem sikerült, akkor elsősorban pénzzel váltotta meg a kötelezettségét, vagy valamely alkalmazottját, „tisztesebbjét", nem nemesi származású, de a paraszti sorból már kiemelkedett egyént, esetleg jobbágyát állította maga helyett a felkelő seregbe. Tolna megyében is igen vontatottan ment a felkelő sereg kiállítása, jóllehet a vármegye már 1809. március 15-ón Szekszárdon, majd 27-én Hőgyészen tartott közgyűlésében foglalkozott a nemesi felikelés kérdésével. Az elnöklő gr. Apponyi Sándor főispán bevezető beszédében bejelentette, hogy a közgyűlésnek tulajdonképpen csak két tárgya van: az egyik „a hadi segedelemnek szabad negajánlása", a másik „a törvény következtében felállítandó személyes insurrectio"... „Ami a személyes felkelést illeti — mondotta — minthogy a törvény mind kötelességünket, mind pedig annak teljesítési módját megszabja, ezért a teljesítést illetőleg a törvény értelmében kell és fogunk eljárni." A másik tárgysorozati pontra vonatkozólag azonban kijelentette, hogy „hadi segedelem adására nem kötelezi ugyan a törvény a Karokat és Rendeket, de kényszeríti a veszedelem. Mindent meg kell tennünk — fejezte be beszédét az elnök —, hogy a reánk néző egész Európa belénk helyezett bizodalmának megfelelhessünk."'

10 A főispán beszédére Cseh László első alispán válaszolt az egybegyűlt karok és rendek nevében. „Nincs egyéb hátra — mondotta —, minthogy fogjunk a dologhoz serényen és jó szívvel erősítsük Tábori Felkelő Nemeseink seregét számosabb vitézekkel és a Felséges Királlyi Tárházat tehetségünk szerint segíttsük." Indítványára a nemesség felkeléséről szóló 1808. évi II. és Hadi Törvényeket magában foglaló 9. cikkely felolvastatása után, a járási foszolgabirakinak meghagyták, hogy „az országgyűlésen kidolgozott rubrikák szerint a megyebeli Nemes Uraknak a feljegyzését készítsék elő, a jegyzéket a legközelebb tartandó közgyűlésre oly végre hozzák fel, hogy ott a megyei tisztviselő uraknak a vármegye közönsége által leendő Lustrációja (szemléje) megesvén, utána egy különös Deputatio (küldöttség) neveztessék ki, amely először a földvári, utána a völgységi, majd a simontornyai és végül a dombóvári járásbeli Nemes Urakat a törvények értelme szerint megmustrálhassa. A főszolgabírák a Nemes Urakat büntetés terhe mellett figyelmeztessék, hogy a lustrán személyesen kötelesek megjelenni. A megyei tisztségviselők (főbíró, szolgabíró, esküdt stb.) a lakhelyük szerint illetékes kerületben lustráltassanak meg."'

11 Elrendelték továbbá, hogy a főszolgabírák a királyi leirat alapján „a fegyveres népnek eltartásához szükséges élelmicikkekre a megyebeli földesuraságoktól,, nemes uraktól, sőt nagyobb közönségektől is adandó segedelem iránt való nyilatkozatokat kivévén, a következő közgyűlésre az eredményt szintén hozzák magukkal."''

2 „Egyébként az egész megyebeli nemes urak előtt a nemesek felkelése és azok lustrája iránt hozatott törvény újabban kinek-kinek szükséges tudománya végett hogy közönségessé tétethessen, Pest vármegye által magyar nyelvre fordíttatott 105