Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

Szolgálati ló megvásárlására viszont 200 forintot állapított meg a közgyűlés minden tisztnek egyformán, rangkülönbség nélkül. A gyalogságnál a kapitányoknak 900 az alantas tiszteknek 500 forint

32 felszerelési segélypénzt, míg az inszurrekcionális kasszát kezelő Barbatsy Antal, megyei perceptornaik (adószedőnek) külön munkájáért 500 forint saláriumot (jutalmat) engedélyezett a vármegye.

33 A csapatok felszerelése és kiállítása tulajdonképpen csak előkészületben maradt, mert amikor Napóleon 1805. december 2-án Austerlitznél ,,a három császár csatájában" tönkreverte az egyesült orosz és osztrák hadakat, Ferenc császár békét ajánlott Napóleonnak. A győztes francia császár azonban csak abban az esetben volt hajlandó a békére, ha Ferenc király az inszurrekciónak még javában folyó felszerelését azonnal megszünteti.

34 Miután a király ennek a kívánságnak eleget tett, 1805. december 26-án Pozsonyban meg is kötötték a békét. Annak értelmében a francia sereg Pozsonynál tovább nem nyomult előre. Az országot tehát már nem fenyegette veszedelem, így a nemesség hadbavonulására sem volt szükség. A király hazabocsátotta, helyesebben elbocsátotta a felkelést. Így a Tolna megyei csapatok szervezése és felszerelése is abbamaradt, még csak összegyülekezniök sem kellett. Az 1809. évi felkelés A felkelést előidéző okok és előzmények Az 1800-as évek elején lezajlott háborúikban Napóleon jelentős katonai sikereiket ért el, 1805. után hatalmának tetőpontjára jutott. Az 1808. évben azonban Spanyolországban olyan háborúba fogott, amely ránézve végzetessé vált. Madridban a Bourbonok helyére bátyját, Józsefet ültette a királyi trónra. Tábornokai az angolok támogatásával küzdő spanyolokat még több csatában megverték, de végleg legyőzni nem tudták őket. A spanyol nép elkeseredetten harcolt és gerillái állandóan tekintélyes francia haderőt tartottak lekötve. Ettől kezdve mindinkább kezdett kisebbedni annak az esélye, hogy Napóleon az egész Európát hatalma alá tudja hajtani. Ennek tudatában a Habsburgok elérkezettnek láttáik az időt egy újabb franciaellenes háború megszervezésére. Szövetségesek biztosításán kívül Ferenc császárnak igen fontos volt, hogy a magyarok is miinél hatékonyabban segítsék a megindítandó háborúban. Ebből a célból 1808. augusztus 8-ára Pozsonyba sürgősen országgyűlésit hívott egybe. A gyűlés megnyitásakor mondott trónbeszédében hízelegve ekíként buzdította az egybegyűlt rendeket: „Minden népek, egész Európa szemei reátok, magyarokra vannak függesztve. Ti alkotmányotokba helyezitek dicsőségteket s boldogságtokat, én nemkevésbbé büszke vagyok arra, hogy magamat királyótoknak nevezhetem .. ."

33 E lelkesíteni kívánó megnyilatkozás eredményeképp az országgyűlés az 1808-i törvényekben felhatalmazta többek között a királyt arra is, hogy „három ]n