Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)
A tiszteken kívül mind a lovasságnál, mind a gyalogságnál a századakhoz 4 strázsamestert, 12 káplárt, ugyanannyi szabadost (őrvezető) és egy kürtöst osztottak be, akiket a tisztek javaslatai alapján a századparancsnokok neveztek ki. A lovasszázad, illetve a gyalogzászlóalj törzsénél a parancsnok mellett egy segédtiszt, tábori orvos, zászlótartó, foglár és egy kürtös nyert beosztást. 28 A közgyűlés új zászlót is készíttetett a kiállított csapatok számára, mégpedig a gyalogság részére nagyobbat, a lovasságnak kisebbet, „mégis ugyanolyan formában és nagyságban, mint az az állandó hadseregnél használatos". 2 " A sötétpiros-meggyszínű zászló egyik oldalát Mária képe díszítette „Beatae Virgini Mariae, Patronae Regni Hungáriáé" (szűz Máriának, Magyarország Pátronájának) felirattal; a másik oldalon a megye címere felett „Pro Rege — Lege — et Patria" (a királyért — alkotmányért és a hazáért), alatta pedig „Hoc Vexillum CTTus Tolnensis", Anno 1805." (Tolna megye zászlója, 1805. évben) felírás szerepelt. 30 Ezt a zászlót, illetve egy ilyen zászlót, még egy évszázad elmúltával is őrzött Tolna megye. Ugyanis a napóleoni háborúk idején Pécsett, az ottani kórházban ápolt és elhunyt francia katonák emlékére 1908. évben emelt oszlopmű leleplezési ünnepségére Tolna megye is elküldte inszurrekcionalis zászlóját az ünnepély fényének az emelésére. Simontsits Elemér alispán még felkérte az 1805. évi nemesi felkelésben részt vett megyebeli családok utódait is, hogy az ünnepélyen személyesen vegyenek részt. Az utódok azonban vagy lemondtak a részvételről, vagy egyáltalán nem jelentkeztek. Az alispán hivatalos elfoglaltsága miatt nem vehetett részt az emlékmű leleplezésén, ezért felkérte a rendező bizottságot, hogy a már megküldött zászlót, ha a megyebeli bizottsági tagok jelentkeznek, nékik adja át. Hogy azután a Tolna megyei bizottság átvette-e és hazahozta-e a zászlót, vagy az Pécsett maradt, nem tudni, illetve jó lenne megtudni. 31 A nádor-főparancsnok rendelkezése értelmében a felkelőket az előző felkelések után leadott, a megye magazinumában őrzött és még jó állapotban levő felszereléssel és fegyverzettel kellett ellátni. így ezúttal a megyének csak a hiányok pótlásáról és a szükségesnek mutatkozó javítási munkákról kellett gondoskodnia. A legnagyobb hiány, miként az előző felkeléseknél, ezúttal is a fegyvereknél mutatkozott. A budai fegyvertárban alig maradt néhány száz puska és pisztoly — az is rossz —, mivel a sorkatonaság időközben minden használható fegyvert igénybe vett. A megye raktárában viszont csak annyi fegyvert tároltak, mint amennyit az előző — 1800-as — felkelés elbocsátásakor a csapatok visszahoztak. A megyei felkelők mindenütt a saját színeikben és jelvényeikkel vonulhattak hadba. így a ruházat a tolnai csapatoknál is maradt a régi sötétkékmeggypiros zsinórzattal. A bagázsia, a sátorok, a főzőedények stb. szállítására a fedeles szekereket, lovakat is éppen úgy szerezték be és állították ki, miként az előző felkelések alkalmával. Felszerelés beszerzésére a tisztek a megyei felkelési pénztárból külön segélyt kaptak. A lovasságnál erre a célra Perczel Ádám első kapitánynak 1000 Csapó Antal másodkapitánynak 1000 az alantas tiszteknek egyenkint 700 forintot utalt ki ag első alispán. 102
