Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)
Ifj. Szakály Ferenc: Tolna megye 40 esztendeje a Mohácsi csata után • 5
mon.** Később Balos György kálmáncsehi bíró szállította át ott a Tolnán vásárolt 200 darab sóját. 216 Fáncsy János egyik servitora, Nagy György nem kevesebb, mint 1000 darab kősót rabolt el Tolnai János deák tolnai polgártól/" A dunaföldvári sokadalmak is messze vidékről vonzották a mezővárosi kalmárokat. Egy XVI. századi leírás szerint ilyenkor 5000—10 000 ember is összegyűlt a városban. A pécsi vásárosok útja Tolnán keresztül vitt Földvárra, és ilyenkor szokás volt, hogy szíves vendéglátásban részesültek tolnai polgárok házainál. Efféle személyi kapcsolatok nagyban elősegítették a kereskedelmi együttműködés sikerét. 218 Ebben a harcok zajától hangos korban a hódoltsági kereskedelemről úgyszólván csak hatalmaskodások kapcsán hallunk. Így azután nehéz a kereskedelmi kapcsolatok irányát megnyugtatóan tisztázni. A tolnai kereskedőket szükségszerűen erős szálak fűzték a környék legjelentősebb városához, Pécshez, bár Pécs jelentősége 1543 után erősen csökken. Pécs szerepét a Duna— Tisza közének és az Alföld déli részének nagy mezővárosai vették át. Werbőczy 1542-es győzelméről a szegedi polgárok tájékoztatták az erdélyieket, 219 ők voltak a szenvedő alanyai az említett bátai hatalmaskodásnak is. A bátaiak 1565-ben elpanaszolták, hogy bírájuk, Szabó Péter 56 napig raboskodott a szigetvári vár tömlöcében, mert vámfizetés nélkül engedte át a makói és szegedi hajósokat. A bíró mulasztásának okát ezúttal könnyen meghatározhatjuk. Korábban a Bátán áthaladó, borral megrakott hajóknak 12 dénárt kellett „kormánypénzként" lefizetni. Ezt az illetéket Zrínyi kapitánysága idején 1 hordó borra emelték, és napirenden voltak a jogtalan követelések is. Két makói és egy szegedi borszállító hajó tulajdonosaitól 100 köböl bort, utána Tálas Gergely és Söre János hajóitól 97 köböl (2 hordó) bort vett el Zrínyi. Nem csodálhatjuk, ha a bátaiak a jó kapcsolat fenntartása végett ott szabotálták el Zrínyi kereskedelmet nyűgöző utasításait, ahol tudták. 220 Még a távoli Debrecen polgárai is vásároltak bort ezen a vidéken. 1556-ban úgy határozott a nagytanács, hogy a Somogyból és Baranyából szállított borokat cégérrel kell megkülönböztetni a hegyaljai bortól. Mohamed szolnoki molla 1589-es levele pontosabban rávilágít arra, mit kell baranyai boron érteni. Tótfalusi István debreceni bíró ugyanis panaszt emelt Jehszia zsidó bérlő ellen, aki „új hordóadót követel tőlünk a Szekszárd felé eső baranyai nahijéből szállított borok után." 22 * A tolnai kalmárok és iparosok gyakori vendégek voltak a dunapataji és ráckevi vásáron is. 1559-ben a Boldogasszony-napi ráckevi vásárra igyekvő tolnaiak a csobánci hajdúkba ütköztek; azok egyet megöltek közülük, a többitől elvették 1500 forintjukat, kocsijaikat, lovaikat. 222 Idézzük fel ehelyütt a bátai apátság ingóságainak elrablásakor megadott becsértékeket: Egy évszázadnyi idő alatt a gazdag apátság kb. 2000 forintnyi kegytárgyat és egyéb ingóságot halmozott fel. 223 Ennek a két adatnak az összehasonlítása még akkor is jól jellemzi a mezővárosi kereskedelem méreteit, ha számolnunk is kell a pénzérték csökkenésével. (Nem lehetett ritka az ilyen nagy összeg ezeken a vásárokon, hiszen a bátai vásárra igyekvő Tűjártó Simontól, Nádasdy Tamás jobbágyától egymagától 700 forinot raboltak el a katonák 1557-ben. 224 ) 1559-ben, nem sokkal az előbb elmondott eset után, a pataji vásárról hazaigyekvő tolnai kalmárok, posztókészítők és szabók az egriek portyázásának estek áldozatul, minden marhájukat elvették. 225 A hódolt mezővárosok árucserekapcsolatai átnyúltak a hódoltság határain. A bátaiak panasza szerint Bereczk János egy 100 forint értékű szőnye41
