Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)
Ifj. Szakály Ferenc: Tolna megye 40 esztendeje a Mohácsi csata után • 5
get vitt Szigetvárra Ludovico Maráz pettaui olasz kereskedőnek, aki azonban akkor éppen nem tartózkodott a városban. Horváth Márk tudomást szerzett a dologról, a szőnyeget elvette, árával azonban mindörökre adós maradt. 226 (Bereczk Jánosról tudjuk, hogy marhakereskedéssel is foglalkozott. Egy alkalommal 100 ökröt hajtott át a szigetvári harmincadon. 227 ) Pathai Sámuel tolnai lelkész 1647-ben beszámolt arról, hogy a Tolnán elhalt olasz kereskedők, más katolikusokkal egyetemben a Kápolna utcai Szent Bertalan templom mellé temetkeznek. 238 Ez az adat már olyan korból való, amikor Tolna városa elvesztette évszázaddal korábbi jelentőségét és gazdagságát. Ha az olasz kereskedők még ekkor is érdemesnek tartották felkeresni a várost, jelenlétüket a XVI. században annál nagyobb joggal feltételezhetjük. A Felvidék szabad királyi városai közül különösen Nagyszombat ápolta hódoltsági kapcsolatait. Nagyszombat etnikai arculata a XVI. század közepére nagyon megváltozott. A magyar lakosság előretörését alighanem a hódoltság, főleg a mezővárosok lakóinak északra szivárgása okozta. Itt éltek a legnagyobb pénzű tőzsérek, szinte kivétel nélkül magyarok. 229 Számos esetben ki tudjuk mutatni, hogy nagyszombati lakosok huzamosabb ideig, vagy átmenetileg Tolnán laktak. 1561 januárjában Szabó Lőrinc nagyszombati lakos jelent meg a tolnai tanács előtt bizonyságkérés céljából: felesége ugyanis összeveszett Miklós deák feleségével, és olyanokat mondtak egymásnak, „hogy kétszáz forint kitelt volna annak, hogy ha valamellik az másikra nem bizonyíthatná." Miklós deákné tolnai lány volt, majd első férjével, Kalamár Barabással Dunapatajon élt. A kihallgatott tanúk egybehangzóan állították, hogy az asszony férje halála után fattyut szült; a gyermeket Pata jon hagyta, ő maga hazatért Tolnára, és „yt másod napon hétfőn kirakodék az piatzon", az akkori bíró, Cyamkor Balázs azonban kijött a piacra, és szidalmak között elzavarta onnan. A bizonyságlevél tartalmilag jelentéktelen, szokványos ügyet mond el, számunkra az adja meg különös becsét, hogy fellebbenti a leplet a hódoltságon belüli mozgásról. A vádolt asszony Tolnán, Patajon,. újból Tolnán, végül Nagyszombaton tűnik fel. Első férje kereskedő, az özvegy is vásárról vásárra jár: maga mondja az egyik tanúnak, hogy a bonyhai vásárra menet a katonák ejtették teherbe. A tanúk is gyakorta megfordulnak Patajon, közülük kettőnek a neve (Kalamár Ferencné, Kádas Ambrus) elárulja, hogy kereskedő vagy vásározó iparos ember. 230 1582-ben Mátyási Ferenc nagyszombati polgár, „minden félelmet és fáratságot hátra vetvén" Tolnára utazott, és a tanácstól bizonyítványt kért arról, hogy szülei jó hírnek örvendtek Tolnán. 23 ' A kereskedelmi tevékenységhez elengedhetetlenül szükséges hitelképesség, jó hírnév féltése indította a tolnai tanácsot arra, hogy Beregszászi Benedek deák vádjait a leghatározottabb hangon utasítsa vissza. Levelükben elmondják, hogy Beregszászi Nagyszombat tanácsa előtt „pecsétünket, városunknak pecsétjét hamis pecsétnek mondotta, mi magunkat hamisnak, eretneknek, hitetlennek mondott", öntudattal utasították vissza a vádat: „Bizonnyal meghigyje ti kegyelmetek, hogy soha semmiképpen el nem akarjuk szenvedni, ha szinte az keresztény császárt kell érette érnünk is. Meg még minekünk ez országba nem volt oly ember, ki azt merte volna mondani, az kit az mondott az ember. Megbocsássa ti kegyelmetek mind fejenként, de ha valamely ember ti kegyelmetek felől ezféle dolgot és ilyen rútságot zóllana mielőttünk, mi az ti kegyelmetek barátságáért el nem szenvednénk, hanem még az idegen fejedelemmel is megbüntettetnék. Ne vélje ti kegyelmetek, hogy mi gonosz emberek vol42
