Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Hadnagy Albert- Prahács Margit: Liszt szekszárdi kapcsolatairól • 219

á nos hőtes et nous suivait partout. La femme du notaire nous servait un goűter, ensuite nous avons en­core regardé danser les paysans devont la maison au son d' une musique de bohé­miens, puis cetté mérne paysanne qui était trés-aimable, invita Cosima á venir voir sa demeure. La charmante Cosi s'y rendit avec nous et le bon Abbé vint aussi visiter l'humble demeure de cetté femme, qui se sentait certes trés- honorée. Elle nous montra sa cuisine, sa chambre, et sa bas­se cour, etc. En repassant par Őcsény, M. I' Abbé, qui était dans I' omnibus avec mamán, Cosima, Tóni. M. Bülow, M. Plotényi et moi, fit arréter la voi­ture devant un groupe de paysans qui dansaient au son de la musi­que. Mrs. Plotényi et Rosti dansérent aussi avec des paysannes; ce qui amusa beau­coup la societé. En revanant á la maison. M. I' Abbé épluchait des noix a Cosima et a Tóni, puis il prit la main de sa bonne Cosima dans les siennes en la caressant. Cosi était charmante, elle déclamait des poésies á son e::cellent pere, puis elle fré­donnait et parlait. C'était vraiment intéres­sant que de voir dans cetté voiture le tab­leau de cet excellent pere et de sa chére gányok zenéjére jártak. 3 Majd ugyanaz a Darátságos parasztasszony arra kérte Co­limát, hogy menjen, nézze meg otthonát. A bűbájos Cosimával és az Abbéval együtt mind meglátogattuk a jó asszony szerény lakását, aki ezt bizonyára nagy megtisz­teltetésnek érezte. Megmutatta nekünk konyháját, szobáját, baromfiudvarát stb. Hazafelé Őcsényen mentünk keresztül. Itt az Abbé, — aki mamával, Cosimával, To­nival, Bülowval, Plotényivel és velem a nagy botárban utazott — megállíttatta a kocsit egy zenekísérettel táncoló paraszt­csoport előtt. Plotényi és Rosty is táncra­perdültek a parasztnőkkel, nagy mulatsá­gára a társaságnak. Hazafelé az Abbé Co­simának és Toninak diót hámozott, majd simogatva vette kezébe a jó Cosima ke­zét. Cosi elragadó volt, verseket szavalt apjának, dúdolgatott, csevegett. Apa és lánya a kocsiban — ilyen kedves és élénk beszélgetésbe merülve — valóban érde­kes látványt nyújtottak. Este a házunk előtt a nagy tér megtelt emberekkel. Kiváló Abbénk nagyon szí­vesen vállalkozott arra, hogy a szekszár­diaknak hangversenyt adjon." Papa sok embert meghívott, hogy szalonunkban él­vezhessék a hangversenyt. Kilenc óra felé Ez a decsi és őcsényi kirándulás eddig az egyetlen hiteles forrás annak a ion­tos ténynek a bizonyítására, hogy Liszt ebből az alkalomból valóbar közvetlen érintkezésbe jutott a magyar parasztzenével: látta a nép táncait és hallotta éne­keit. A naplóírónő sajnos egy szóval sem említi, hogy mindez Lisztben különö­sebb érdeklődést keltett volna. Ugyan megállíttatta a kocsit öcsényben, hogy itt is megnézze a parasztok táncát, akik bizonyára itt is, mint Decsen, cigányzene mellett mulattak, s valószínűleg csárdást jártak. Liszt a zenére nem tesz semmi megjegyzést, tehát ez meggyőződésén, hogy cigányok nélkül nincsen magyar népi muzsika, mitsem változtatott. De ki is akadt volna a környezetében, aki a nép zenéjének eredetiségére Liszt figyelmét felhívta volna? Ezt akítor még a szakzenészek sem vették észre. — Érdekes, hogy Anna baronessz igen részletesen írja le a szép, színes népviseletet, de arról már semmit nem olvashatunk, hogy Pörge Sára bizonyára azért invitálta a vendégeket „szerény" otthoniba, hogy a sárközi népművészet lakástdíszítő kincseivel dicsekedhessek. A vendégek úgy lát­szik ezt nem vették észre. 6. Liszt a Wittgenstein hercegnének írt szekszárdi beszámolójában a de:si és őcsé­nyi kirándulást meg sem említi s csak az esti hangversenyről szól réssletesebben: „Vasárnap este vokális és instrumentális szerenádot kaptam, ami álltólag 7—8000 főnyi csoportosulást okozott a téren. Ahelyett, hogy szónokoltam volna a lakos­sághoz, a zongorát a nyitott ablakok közelébe tétettem, egy magyai rapszódiát adtunk elő Reményivel, s a Rákóczit négy kézre Hanss-sal. Sokan, akik a tö­megben voltak, s akiket másnap láttam, biztosítottak róla, hogy tökiletesen le. hetett hallani. Az volt a szándékom, hogy ma elutazom, de nem tultam ellen­állni Augusz, felesége és gyermekei baráti unszolásának: legalább sz>mbatig itt szeretnének tartani bennünket. Mivel pénteken Kisasszonynapja, Mára születés­napjának ünnepe, nem szeretném ezt a napot vonaton tölteni. Így itt maradunk, ahol pompás kastély-életet élünk. Szerdán (1865) szeptember 6-án Szekszárdon Auguszéknál." (Br. VI. No. 90) 234

Next

/
Oldalképek
Tartalom