Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Hadnagy Albert- Prahács Margit: Liszt szekszárdi kapcsolatairól • 219

á nos hőtes et nous suivait partout. La femme du notaire nous servait un goűter, ensuite nous avons encore regardé danser les paysans devont la maison au son d' une musique de bohémiens, puis cetté mérne paysanne qui était trés-aimable, invita Cosima á venir voir sa demeure. La charmante Cosi s'y rendit avec nous et le bon Abbé vint aussi visiter l'humble demeure de cetté femme, qui se sentait certes trés- honorée. Elle nous montra sa cuisine, sa chambre, et sa basse cour, etc. En repassant par Őcsény, M. I' Abbé, qui était dans I' omnibus avec mamán, Cosima, Tóni. M. Bülow, M. Plotényi et moi, fit arréter la voiture devant un groupe de paysans qui dansaient au son de la musique. Mrs. Plotényi et Rosti dansérent aussi avec des paysannes; ce qui amusa beaucoup la societé. En revanant á la maison. M. I' Abbé épluchait des noix a Cosima et a Tóni, puis il prit la main de sa bonne Cosima dans les siennes en la caressant. Cosi était charmante, elle déclamait des poésies á son e::cellent pere, puis elle frédonnait et parlait. C'était vraiment intéressant que de voir dans cetté voiture le tableau de cet excellent pere et de sa chére gányok zenéjére jártak.

3 Majd ugyanaz a Darátságos parasztasszony arra kérte Colimát, hogy menjen, nézze meg otthonát. A bűbájos Cosimával és az Abbéval együtt mind meglátogattuk a jó asszony szerény lakását, aki ezt bizonyára nagy megtiszteltetésnek érezte. Megmutatta nekünk konyháját, szobáját, baromfiudvarát stb. Hazafelé Őcsényen mentünk keresztül. Itt az Abbé, — aki mamával, Cosimával, Tonival, Bülowval, Plotényivel és velem a nagy botárban utazott — megállíttatta a kocsit egy zenekísérettel táncoló parasztcsoport előtt. Plotényi és Rosty is táncraperdültek a parasztnőkkel, nagy mulatságára a társaságnak. Hazafelé az Abbé Cosimának és Toninak diót hámozott, majd simogatva vette kezébe a jó Cosima kezét. Cosi elragadó volt, verseket szavalt apjának, dúdolgatott, csevegett. Apa és lánya a kocsiban — ilyen kedves és élénk beszélgetésbe merülve — valóban érdekes látványt nyújtottak. Este a házunk előtt a nagy tér megtelt emberekkel. Kiváló Abbénk nagyon szívesen vállalkozott arra, hogy a szekszárdiaknak hangversenyt adjon." Papa sok embert meghívott, hogy szalonunkban élvezhessék a hangversenyt. Kilenc óra felé Ez a decsi és őcsényi kirándulás eddig az egyetlen hiteles forrás annak a iontos ténynek a bizonyítására, hogy Liszt ebből az alkalomból valóbar közvetlen érintkezésbe jutott a magyar parasztzenével: látta a nép táncait és hallotta énekeit. A naplóírónő sajnos egy szóval sem említi, hogy mindez Lisztben különösebb érdeklődést keltett volna. Ugyan megállíttatta a kocsit öcsényben, hogy itt is megnézze a parasztok táncát, akik bizonyára itt is, mint Decsen, cigányzene mellett mulattak, s valószínűleg csárdást jártak. Liszt a zenére nem tesz semmi megjegyzést, tehát ez meggyőződésén, hogy cigányok nélkül nincsen magyar népi muzsika, mitsem változtatott. De ki is akadt volna a környezetében, aki a nép zenéjének eredetiségére Liszt figyelmét felhívta volna? Ezt akítor még a szakzenészek sem vették észre. — Érdekes, hogy Anna baronessz igen részletesen írja le a szép, színes népviseletet, de arról már semmit nem olvashatunk, hogy Pörge Sára bizonyára azért invitálta a vendégeket „szerény" otthoniba, hogy a sárközi népművészet lakástdíszítő kincseivel dicsekedhessek. A vendégek úgy látszik ezt nem vették észre. 6. Liszt a Wittgenstein hercegnének írt szekszárdi beszámolójában a de:si és őcsényi kirándulást meg sem említi s csak az esti hangversenyről szól réssletesebben: „Vasárnap este vokális és instrumentális szerenádot kaptam, ami álltólag 7—8000 főnyi csoportosulást okozott a téren. Ahelyett, hogy szónokoltam volna a lakossághoz, a zongorát a nyitott ablakok közelébe tétettem, egy magyai rapszódiát adtunk elő Reményivel, s a Rákóczit négy kézre Hanss-sal. Sokan, akik a tömegben voltak, s akiket másnap láttam, biztosítottak róla, hogy tökiletesen le. hetett hallani. Az volt a szándékom, hogy ma elutazom, de nem tultam ellenállni Augusz, felesége és gyermekei baráti unszolásának: legalább sz>mbatig itt szeretnének tartani bennünket. Mivel pénteken Kisasszonynapja, Mára születésnapjának ünnepe, nem szeretném ezt a napot vonaton tölteni. Így itt maradunk, ahol pompás kastély-életet élünk. Szerdán (1865) szeptember 6-án Szekszárdon Auguszéknál." (Br. VI. No. 90) 234