Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Hadnagy Albert- Prahács Margit: Liszt szekszárdi kapcsolatairól • 219

e'\ bonne fil!e causant enremble d' une maniére si aimcble et si animée. Le soir toute la place, devant notre maison, était couverte de monde. Notre exceüent Abbé avait !a grandé bonté de donner un concert aux Szegzcrdois. Papa avait invité beaucoup de monde chez nous pour pouvoir jouir du concert dans notre sálon. Vers neuf heures une scéne charmante s'offrit a nous yeux. La grandé place devant notre maison était couverte d'une foule immense de personnes, rangées tété contre téíe. Ensuite l'on vit des torches allumées qui en serpentant, s' avancaient entre les arbres de la place. Le cortége se rangea devont nos fenétres. M. Halász á la tété de la Dalárda (société phüharmonique) tint un discours au nom des Szegzárdois, en saluant le grand Liszt et en íui faisant part que la ville de Szegzárd souhaitajouter une rnodeste fleur d'attachement et d'estíme á la couronne de gloire du grand maitre, honoré du monde entier. Pendant ce terrtps M. I' Abbé parut á la fenétre du sálon et fut recu par des acclamations génárales, Toute cetté scéne était éclairée par un mcgnifique clair de lune et un feu de Bingale, allumé sur la place. Notre exceílent Abbé fut salué par la foule par de grandé „Éljen" et certes ce salut pártáit du fond de chaque coeur. Qu' il vive longtems, bien longtems cet excellent Abbé! Notre grand Franz Liszt! Ensuite la Dalárda chanta trois airs en I' honneur de Celui qui a eréé tant de magnifiques M. Reményi parla á la foule assemblée de la joie que chacun dévait éprouver en pouvant saluer dans la ville de Szegzárd, le arand maítre, le roi de la musique. II leur ,.t entendre á tous, que le grand Liszt avait toujours montré son attachement sincére envers sa patrie la Hongrie et qu' il vénáit de dépöser sur I' autel de la nation une offrande grandiose ,,son oratoir^ de St. Elisabeth". Alors papa fut l'interpréte de M. I' Abbé envers le public et lui fit entendre que pour répondre á leur bienveiilante reception, M. Liszt voulait leur parler le langage intimé du coeur et leur répondre par des mélodies. Alors M. Liszt se mit au piano et exécuta avec M. Reményi des rapsodies hongroises, il fit entendre ensuite le Rákóczy (la marche nationale) á quatre mains avec M. de Bülow, d'une maniére grandiose; ses nobles traits exprimaient une bonté extrémé et une vive joie par moment. Lorsque le concert fut terminé, la foule se retira aprés avoir renouveíé les Éljen. elragadó jelenet tárult szemünk elé. Házunk előtt, a nagy téren, fej-fej mellett hatalmas tömeg sorakozott fel. Majd égő fáklyák kígyózva közeledtek a tér fái között. A küldöttség ablakaink elé vonult. A Dalárda élén álló Halász úr beszédet mondott a szekszárdiak nevében, üdvözölte a nagy Lisztet, közölte vele, hogy Szekszárd városa a ragaszkodás és tisztelet szerény virágait óhajtja belefonni az egész világon tisztelt nagy mester dicsőségének koronájába. Mikor az Abbé megjelent a szalon ablakában, a tömeg általános tetszésnyilvánításokkal fogadta. Az egész jelenetet gyönyörű holdfény és a téren gyújtott bengáli tűz világították meg. Kiváló Abbénkat a tömeg nagy „Éljen"nel üdvözölte, és bizonyos, hogy ez az üdvözlés a szívek mélyéről fakadt. Éljen sokáig, igen sokáig a mi kiváló Abbénk, a mi nagy Liszt Ferencünk! Ezután a Dalárda három dalt énekeit annak tiszteletére, aki maga olyan sok gyönyörű melódiát alkotott. Reményi arról az örömről beszélt a tömegnek, melyet mindenkinek át kell éreznie, hogy Szekszárd városában üdvözölheti a nagy mestert, a zene fejedelmét. Hangoztatta mindenki előtt, hogy a nagy Liszt mindenkor kimutatta hazája, Magyarország iránt való őszinte ragaszkodását és azért jött, hogy a nemzet oltárára helyezze nagyszerű áldozatát, „Szent Erzsébet oratóriumát". Ekkor papa, mint Liszt tolmácsa, közölte a tömeggel, hogy Liszt viszonzásul a jóakaratú fogadtatásért, a szív bensőséges nyelvén akar hozzájuk szólni és nekik melódiákkal válaszolni. Liszt tehát a zongorához ült, és Reményivel magyar rapszódiákat adott elő, majd grandiózus módon játszották el Bülowval négykézre a Rákóczi-indulót; nemes vonásai nagy jóságot és időnként élénk örömet tükröztek. Mikor a hangverseny véget ért, a tömea megújuló éljenzéssel vonult vissza. A 235