Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)
Bánkúti Imre: Tolna megye a Rákóczi-szabadságharcban • 87
Mindenekelőtt megállapíthatjuk, hogy Károlyi legfőbb gondját a hadjárat folyamán összegyűjtött zsákmány biztonságba helyezése képezte. Márpedig ilyen préda sok, és sokféle volt. Balogh Ádám juhokat hajtott a részére," de főként számtalan marhát hajtatott át a földvári réven, köztük a kőszegi kamarai adminisztrációval (tehát egy állami hivatallal!) összeszedett svájci teheneket. 51 Birtokainak prefektusa, Eötvös Miklós pedig március 24-én Pápáról jelenti urának: ez órában indul Földvár felé, a pénzt és az ezüstportékát zsákokba rakta, 12 lóval 2 kocsit befogott, amíg lehet, kocsival viszi a holmit, ha nem, lovakra rakja a zsákokat. 52 Majd már a Duna balpartjáról, Soltról maga Károlyi intézkedik a még odaát lévő marháinak áthajtásáról, március 29-én Földváron lévő Nyíri András kapitányhoz a következő levelet intézi: „Lelkem Nyíri Uram egj néhány száz vagy talán ezer Marhám is vagyon nekem itt Földvári mezőn kin — vagy 30 katona levelem praesentáló (átadó) katonával az Dunahoz hajtja kétszázat oda adok faratsagokért a mellett Kegyelmed jo akarattyát megh szolgálom." „Ezen böcsületes katonának is vágj harminczat hágjon kegyelmed faratsagaért és hogy rén (réven) viszi kegyelmeteket vagy az katonákat." 53 Károlyi felismerte Földvár fontosságát, amint ez Rákóczihoz még Pápáról, menekülése közben, március 25-én írott leveléből kiderül: „egyaltalyában nem reménlem ezen földnek külömben való megh marasztasat mint vágj Vacznal vágj Földvárnai Derék Passust Csinálnak által s egy mást segíthetnők.. ." 5< Ügy látszik, hogy csak ekkor nevezte ki Sellyey Gergelyt földvári kiptánynak. 55 Bercsényit és Rákóczit meglepte Károlyi veresége és gyors visszavonulása. Emiatt Bercsényi Nagyszombatról tesz szemrehányást neki április 5-én. 56 Bercsényi levelei, amelyeket ezekben a napokban Rákóczihoz írt, mutatják, hogy komolyan aggódott Földvárért. Minden áron arra akarta rávenni a fejedelmet, hogy ne a rácok ellen Szeged felé, hanem Földváron át a Dunántúlra vezessen hadat. 57 „Széllyel az erdőkön lézzeng még csoportonkint az kurucz, sírja s várja segítségét" — írta a fejedelemnek. 58 Egyenlőre még a kurucmozgalom másik Tolna megyei katonai támpontja, Simontornya is állt, bár erősen szorongattatva a körülötte zajló zűrzavarban. Károlyi már Fülöpszállásról, a Duna balpartjáról írt április 4-én az őrségnek, ellenállásra bíztatta őket. Horváth Ferenc vicekapitány 8-án válaszolt, s arról tájékoztatta a tábornokot, hogy „Bakacz Lukacs és Szarka Sigmond Urajmék Sziget fele nyomakodnak. Hellepront János Kapitány Uramis készül", s reméli, hogy a föld népét felszedve, ő maga is a kapitányok után tud nyomulni. 58 / 3 1704. április 10-én azonban a „simontornyai egész sereg" segítségért fordul Károlyihoz: a támadó német 5 regiment, de csak föld népéből áll; Dallos András hadnagy és Szily György megjöttek Csikvárról, s elmondották, hogy Fehérvár iránt alkuban van a német. Isztimérnél több mint 3000 kuruc van még. ök készen állnak, hogy életüket is áldozzák, tamásiak, pincehelyiek, hídvégiek, ozoraiak, mind el vannak szánva a végsőkre, de segítséget kérnek. 59 Rákóczi április 2-án értesült Károlyi futásáról és rögtön részletes utasításokat küld részére. Először is súlyos szemrehányásokat tesz neki, mert szerinte Károlyi „elszaladása" reális ok nélkül történt, a német nem rendelkezett olyan erővel, hogy Székesfehérvár környékén fel ne lehetett volna tartóztatni, s ugyanígy a Simontornya környékén gyülekező rácok híre is vaklárma volt, „De már ezek így lévén, úgy látom a capite kell kezdenünk; kire nézve Ke95
