Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Bánkúti Imre: Tolna megye a Rákóczi-szabadságharcban • 87

dúlásra vonatkozik Veszprém és Fejér megye jelentése, hogy az ellenség „Nemes Tolna és Somogy Vármegyéket egészen a Sióig kegyetlenül el pusztította és az ezekben lévő szép ednihány ezer embereknek intertentiójára (eltartására) alkalmatos helységeket alkalmatlanná tette."

0. Rácok, magyarok, németek kölcsönösen pusztították egymást. Ennek a folyamatnak plasztikus képét nyújtja Dersényi Lévay Sámuel Tolna megyei szolgabíró, Tolna város követe a fejedelemhez benyújtott kérvényében. „Miben legyen dolga és nyomorúságos sorsa a Duna túlsó félnek, nevezetessen a' mi szegény Tolna Vármegyénknek, mellynek nagy részét ráczság, németség és bunivácz vagy pápista ráczság lakta. De már Isten a' Nagyságod fegyverét szerencséltetvén és a mi magyarok homagialis (esküvel megerősített) hűségünket mutatván Nagyságodhoz, azok közülünk el bújdostanak, sokan közülük cselédgyaikkel edgyütt fegyverünkéi megh emésztettenek. Annyira megh fogyatkoztanak némelly helyek a' lakosokbul, hogy hol 8, hol 10, hol 12 házzal lakó magyarok maradtanak, kik hogy olly kevessen meg lakhassák, mind a fel és alá járó Nagyságod hadai miatt, mind egy s kétt. néha 3 zászlóval is bé szálván és elegendő italt, ételt, szénát és abrákott nem adhatván s mind a sok kóborló húzók vonók miat, csak 5 s hat is reájok ütvén, fosztogattyák, verik, kínozzák és a szegénséget sarczoltatytyák. ládájokat is fel hasogatván, lehetetlen, hogy subsistállyanak (létezzenek) olly kevessen egy-egy magános helyen." A fejedelem megengedte, hogy a környékbeli falvak lakói Tolnára telepedjenek össze, felmentette őket a katonaság ellátása alól, viszont kötelesek voltak a Dunát és az átvezető utakat a rácok ellen őrizni.

43 A rácok pusztításán kívül 1704 március—áprilisában azonban még egy veszély fenyegette a dunántúli kurucságot: Károlyi veresége és Heister közeledése nyugat felől. Károlyi Sándor veresége, a császáriak ellentámadása, 1704 március—április Károlyi tevékenységének első szakasza sok sikert hozott Dunántúlon a kuruc felkelés számára. „Az egész Dunán túl való föld fegyverbe költ s Urunk hívségére állott; nem utolsó ember jelentette: csak könnyen van 30 000 emberrel uram" — írta dicsekedve február elején Károlyi Sándorné.

44 Károlyi igyekezett ellátási bázist kiépíteni, létrehozta a kamarai dicasteriumot Kőszegen, a fiskális birtokok rendbevételére törekedett, megindította a fegyver- és lőszergyártást. A hadseregszervezésbe bevonta a dunántúli nemességet, az ezereskapitányi tisztségeket kivétel nélkül a dunántúli birtokos osztály tagjai, többnyire a végvári harcokban már tapasztalt személyek kapták. Ez az országrész bővelkedett tapasztalt, jó katonaanyagban, tehát a reguláris hadszervezésnek kedvező feltételei voltak. Ekkor tűnt fel az ezereskapitányok között Béri Balogh Ádám is, aki 1695-ben nővérével elcserélte zalai birtokait, s Fadd és Hencse Tolna megyei helységek egyedüli földesura lett, majd eladta Vas megyei birtokait is, s 1701— 1702 fordulóján Tolna megyébe költözött.

45 A Tolna megyei birtokos nemességnek ő volt egyetlen tagja, aki jelentős szerepet játszott a szabadságharcban, életének és tevékenységének értékét, súlyát nemzeti múltunkban becsessé teszi az a hősi kitartás, amellyel — osztályos társainak zömével ellentétben — 93