Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Bánkúti Imre: Tolna megye a Rákóczi-szabadságharcban • 87

akkor is ragaszkodott a felkelés ügyéhez, amikor az elbukott. Alakjának realitásához azonban hozzátartozik az, hogy ő is feudális földesúr volt, tehát jobbágyai kizsákmányolásából élt, s bár vakmerő és tapasztalt katona volt, aki a végvárak iskolájában nevelkedett, de a lakosság sarcolását, fosztogatását természetesnek tartotta. Ebben nem állott természetesen egyedül: Károlyitól kezdve a közkatonáig minden katona ezt gyakorolta. (Persze nemcsak a kuruc, hanem Európa minden hadseregében.) Ennek hangsúlyozása sem a nemzeti érzést nem sérti, sem a szabadságharc jelentőségét nem kisebbíti. Az irregularitás, az évszázadok óta hagyományossá vált portyázó harcmodor — ennek természetesen megvoltak a maga gazdasági okai — sok negatív következménnyel járt. Gátolta a reguláris hadseregszervezést; nyílt ütközetben a kuruc csapatok rendszerint vereséget szenvedtek. De a másik oldalt sem szabad figyelmen kívül hagynunk; ez a zsákmányoláson alapuló, portyázó harcmodor megakadályozta a császáriakat egyegy győzelmük kiaknázásában, s lehetővé tetté, hogy a felkelés számtalanszor újraéledjen, miként éppen a dunántúli események bizonyították. Sok jelenséget, kudarcot és sikert csak úgy tudunk megmagyarázni, ha ezt a tényt az események vizsgálatánál állandóan szem előtt tartjuk. Éppen Károlyi első dunántúli hadjárata bizonyítja ezt. A gyors sikert éppoly gyors vereség követte. 1704 márciusában már mutatkozni kezdtek a kuruc sereg széthullásának a jelei, a katonaság szökni kezdett, erővel sem lehetett a zászlók alá hajtani.

46 Balogh Ádám, akinek ezredében valószínűleg már ekkor is szolgáltak tolnaiak, szintén panaszkodik Károlyinak: katonái folyton szöknek, már csak az üres zászlói maradtak.

47 Amikor pedig március 20-án Heister tábornok Kismartonnál viszonylag nem nagy erővel ellentámadásba ment át, az egész kuruc hadsereg felbomlott, maga Károlyi is gyors futásban szelte át a Dunántúlt, s megmaradt katonáival Földvárnál nádkévéken, kis csónakokon kelt át a Dunán.

48 Április közepén az előretörő császári csapatok meghódoltatták Székesfehérvárt, s mivel a város végleg elveszett a kurucok számára, Tolna megye és a rajta fekvő erősségek stratégiai szerepe megnőtt. Ettől kezdve a megye területén vezetett át a kurucok számára a legfontosabb és legbiztosabb felvonulási és utánpótlási vonal. 1704 áprilisában Tolna megye helyzete katasztrofális volt. A délről és északról a megyére törő rácok nyomán még füstölögtek a házak üszkös romjai, s most a menekülő kuruc csapatok nyomában közeledett Heister hadserege, a rácokat megszégyenítő pusztítással és kegyetlenkedéssel rettegésbe kergetve a lakosságot. Délről Huyn tábornok szólította fel a megye alispánját, Broderics Andrást, hogy maradjanak meg a császár hűségén, ő segítséget fog nyújtani a kurucok ellen.

49 Ebben a katasztrofális helyzetben, amikor a dunántúli kuruc hatalom teljesen összeomlott, különösen fontos lett volna azoknak a pontoknak a biztosítása, amelyek most a menekülést, később pedig egy esetleges ellentámadáshoz a kiindulási alapot biztosították. Ilyen szerepe volt elsősorban Földvárnak, és nem utolsó sorban Simontornyának. Tolna megye kuruckori történetének alakulásával a legszorosabban összefügg annak vizsgálata, hogy Károlyi Sándor, majd maga Rákóczi milyen intézkedéseket tett legalább ennek a két pontnak a megtartására 1704 áprilisában? •94