Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Bánkúti Imre: Tolna megye a Rákóczi-szabadságharcban • 87

; tábornokot, miután átkeltek Dunaföld várnál a befagyott folyón. Ami azután történt, azt a ferences rendház főnöke a Rákóczihoz benyújtott kérvényben így adta elő: „Elsőben Véletlen és kegyetlen pusztulásunk történt 17 January, az midőn Deák Ferencz Uram Commendója alatt lévő Hadak Jegén a Dunán által jöttének hozzánk Földvárra, és a Földváriak akkor már minyájan Hittessek váltanak Nagyságodhoz, és igaz kuruczok, mert Ócsaj nevű Deák Ferencz Uram Hadnagya elsőben is engemet négy Páterimmel edgyütt meg esküttet, (így!) s az után előttünk a városbélieket, de heába való volt mint höttlésünh, mind pedigh hívségünk, mert annyira meg pusztítottak bennünköt városostul, mint ha legg fővebb Labanczok mi lettünk volna..." Elmondja továbbá, hogy „szegény hazánk szokása szerint mint háború üdőben a Szegénység a Residentiában nálunk tartotta belső értékeit és Ruháit: Rlosvaj Imre Uram Ezeres Kapitány, Halász Péter Nevű Lévaj Hadnagy, és Borbély Istvány Tisza melyéki Hadnagy, a Residentiánkra eőtvén Czellánk Ajtajt be rontották, és Ulosvaj Imre Uram maga, Sekrestye Ládáit ki vitette udvarunkra, és maga Buczogényával rontotta s hassogatta fel, úgy az ott való Hadnagy Ládáit, és más Szegényekét, hasonlóképpen". Török András, Szentmiklósi János és más tisztek figyelmeztették ugyan őket arra, hogy ez Rákóczi hadiszabályzata ellen van, de Ilosvay „csak el járt dolgában valameddigh megh nem töltözött. Az után el menvén onnét a katonaság azt kiáltotta, hogy csak a Tisztek töltöznek a Prédával, és úgy rá tódult a Residentiánkra, hogy semmi nékünk, se a szegénységnek egy fél kalanunk se maradott, Ajtónkot, Eőveg Ablagunkot, Kályhánkot, Asztalokot porigh eöszve törtek és rontottak. Borainkot, egy cseppigh el praedálták, még az Hordókotis eöszve vagdalták; Télhez készétet eleségünket egy falattig mind el kapdosták: Templombéli és Oltári öltözetinket főttig mind el vitték, sőt még az oltárt is eöszve vagdalták, és az Cyboriumot kiben volt 60 Particula Consecrálva el vitték máig sem tudgyuk hova tedték, Lovainkot, kocsinkot, egy szóval mindenünkből úgy fel praedálták, hogy én már azt gondoltam Ítélet Napja lészen, utólyára a több Páterimmel edgyütt az Ablakon ugrándoztunk ki, és úgy sálváltuk magunkot." „Az után pedig a Sáncznál lévű Hajdúk meg pusztult Residentiánkra, és Templomunkra rájővén, a Residentiának, és Templomnak Padlás Deszkáit, és Tabellaturáit fel szaggatván mind el horták, sőt a Templombul mégh a Székéket is el horták.. .** Most csak a templom puszta falai állnak, a tél is közeleg, a városbeli szegénység „pedig annyira él pusztult hogy még a kenyérbenis alyigh ehetik: hozzájuk mostani időben nem bízhatunk." Kéri tehát a maga és páterei nevében a fejedelmet, hogy a „Földvár-j Só Proventusbul vagy más honnét" valami segítséget, azonkívül „életünk táplálására is a Simony Tornyaj Fiscalitásbül... valami Gabona, és Bor alamisnát, és egykevés sót deputálni ha méltóztatnék az Ur Isten meg fizetne Nagyságodnak ..." A rendcsinálásnak, a kuruc kézre került területek gazdasági erőforrásainak, kincstári birtokok, adóbevételek rendbetételének és a hadellátás megszervezésének legfeljebb halvány nyomai fedezhetők fel az első kuruc hadjárat idején. Megyei tisztek, tisztviselők, nagybirtokok provizorai szétfutottak, ha tudtak. Ha nem: kurucokká lettek, de a katonák fosztogatását ők sem tudták elkerülni. Ifj. Haanolt János, Eszterházy nádor alkalmazottja, csatlakozott a 90