Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Ifj. Szakály Ferenc: Tolna megye 40 esztendeje a Mohácsi csata után • 5

Az 1565-ös szigeti urbáriumban szereplő, zömében sárközi falvaknak nem sikerült ezt a kedvezményt elérniük. Ete mezőváros lakói a Varjas nevű szőlő után 10 hordó bort adtak. Az oldániaktól és kemecseiektől a szőlő után járó másik adót, a hegyvámot (ius montanum) is természetben szedték. Minden szőlő után 3, illetve 5 köböl járt ezen a címen a váci káptalannak. A váci káptalan dézsmaborait Étén gyűjtötték össze, és hihetőleg eladásra Vácra szállították. Ezeket az országszerte általános szolgáltatásokat még különböző speciális adófajták egészítették ki. A Sárvíz- és Duna-menti helységek halászatából is részt követelt magának a birtokos. A bátaiak a Holt-Dunán fogott hal felét, a nyílt vizén fogott halból pedig az első fogást szolgáltatták be a bátai apátságnak. A decsiek és az eteiek a Sárvízen és a Báta folyón halásztak, zsákmányuk fele a váci káptalan urainak asztalára került. A Sárközben, ahol még a XIX. században is csónakkal közlekedtek az egyik faluból a másikba, a halászat, a pákászat jelentősége az uralkodó szőlőművelés jelentőségével vetekedhetett. A bátaapátiak vadászassál is szolgáltak. A vadak egy részét a bátai apát konyhájára szállították be.

15 Ezek az adatok, sajnos, még a mezőgazdasági termelés egészét sem tükrözik, például semmit sem szólnak az állattartásról, és így a gazdasági alap fenti rajza rendkívül egysíkú marad. Annyi világosan kiderül, hogy az ország többi részéhez hasonlóan a birtokosok ekkor teszik az első lépéseket a jobbágyi roboton alapuló, árutermelő földesúri allódium kiépítésére, mégpedig az uralkodó termelési ágon, a szőlőművelésen belül.

16 Ez érthető, hiszen a szerémi borvidék elveszte után a baranyai, somogyi és tolnai borok nagy keresletnek örvendtek a belső piacon. Az ipar és kereskedelem helyzetéről még ennyit sem sikerült felkutatnunk. Márpedig a török hódoltság forrásokban gazdagabb szakaszának tárgyalásánál látni fogjuk, hogy a kereskedelem milyen nagy szerepet játszott a tolnai mezővárosok, és bizonyos mértékig a falvak életében. Társadalmi- és birtokviszonyok A birtokviszonyok, azon túlmenően a társadalmi viszonyok vizsgálatához nagy segítséget nyújtanak az országos adó („subsidium regium") adminisztrációjához készített ún. dikális (rovásadó) összeírások. Tolna megyéről mindössze két töredékes dikajegyzék áll rendelkezésünkre. Az egyik, amely 1542. április 24-e körül keletkezett, három nyugattolnai járás falvait tartalmazza. E járások korabeli elnevezését nem ismerjük, sőt területük valószínűleg állandóan változott, ezért a könnyebb kezelhetőség végett, földrajzi fekvésükről neveztük el azokat. A délnyugati járás a Tolna— Baranya—Somogy megyei hármas határ mentén térült el, és nagyjából egy Tolna—Somogy és Baranya—Somogy megyék határára támaszkodó téglalapot alkotott. Keleti szélső pontjai kb. Jánosi és Mucsi voltak. Ennek a járásnak zöme ma Baranya megyéhez tartozik, az összeírásban Petrőczy János szolgabíró processusaként említik. A nyugati járás községei ma már nagyrészt Somogy megyében vannak, és a somogy—tolnai határ mentén dél-északi irányban helyezkednek el Kaposvár magasságától Koppányig. A járás délnyugati sarka Taszárnál volt, tehát majdnem elérte Kaposvárt. Szolgabíráját nem ne8