Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)
Ifj. Szakály Ferenc: Tolna megye 40 esztendeje a Mohácsi csata után • 5
emelte ki őket a többiek közül, és minősítette az összeíró szemében. Mindén mezővárosban ott találjuk ezeket. Tolnán 1557-ben 14, 1576-ban 16 291 , Pakson 1570-ben 6 (csak a tizedfizetők között) 292 , Mecseknádasdon 1554-ben ö 29 *, Földváron 1546-ban 7, 1559-ben 4, 1562-ben 2 294 élt. Anyagi helyzetük általában jónak mondható, sőt a leggazdagabb, árutermelő rétegben is meg lehet találni őket. 295 Kik voltak a diákok, és honnan származott a vagyonuk? Szántóikat, szőleiket aligha szerezték értelmiségi pályán. Többségük mezővárosi polgár lehetett, akik megismerkedtek ugyan a deákos műveltség elemeivel, de gazdaságukat tanulmányaik befejezése vagy megszakítása után sem adták fel. Földjeiket nyilván nem maguk művelték, a fizikai munkát a béresek és szolgáik végezték el. A gazda akár a mezőváros jegyzőjeként vagy más tisztségviselőjeként is működhetett. A hódolt dunántúli mezővárosok sorsának kutatása történeti irodalmunk mostohagyermekei közé tartozik. A kutatók figyelme elsősorban a tagadhatatlanul jobb forrásadottságokkal rendelkező alföldi mezővárosok (Debrecen, Kecskemét, Szeged, Nagykőrös, Cegléd stb) felé fordult. Véleményünk szerint, mivel a dunántúli városfejlődés, legalábbis a XVI. században, nem fedi minden vonásában az alföldit, ez az Alföld-központú szemlélet a kép egyoldalúságához vezetett. A dunántúli mezővárosok eltérő fejlődési sajátosságait éppen a legutóbbi időben jelezte Ruzsás Lajos, 296 s ezt mutatják a Káldy-Nagy Gyula által fordított és ismertetett török források adatai is. A tolnai mezővárosok közül elsősorban Tolnát kell kiemelnünk a feledés homályából, de Báta, Paks és Ete is érdekes színfoltot képezhet a magyar városfejlődés sokszínű tablóján. A gazdasági és társadalmi élet vizsgálatánál a források egyoldalúsága következtében főleg a mezővárosok viszonyait jellemeztük, ehelyütt csak az alföldi és a tolnai városfejlődés közti fontosabb különbségekre szeretnők a figyelmet ráirányítani. Láttuk, hogy a Tolna megyei mezővárosok fejlődésében is jelentős különbségek mutatkoznak. A déli és északi rész városai a török hódítással egycsapásra a falvak szintjére zuhantak vissza, a Duna-vonal városainak fejlődése viszont nem futott zátonyra a török megszállás következtében. Feltűnő, hogy a lehanyatlott mezővárosok jórésze várak árnyékában helyezkedett el (Ozora, Tamási, Simontornya, Szász, Dombó stb). Ebből arra következtethetnők, hogy a föléjük telepített török őrség fojtotta meg azokat. Ennek a feltevésnek azonban ellene mond, hogy a Duna-menti mezővárosokat is megrakták török őrséggel, mégsem jutottak erre a sorsra. így inkább a városok kialakulási körülményeiben kell keresnünk az okot. A várak körül kialakult városok életében általában jelentős szerepet kapott a gazdaságon kívüli faktor, vagy úgy, hogy a mezővárosi ipar stb. a várnép igényeinek kiszolgálására épült, vagy úgy, hogy a földesúr által kiadott vagy a királytól kieszközölt privilégiumok hatottak kedvezően a mezőváros fejlődésére. Az ilyen városok fejlődéséből nemegyszer hiányzott a természetes gazdasági alap. Ebből a feltevésből egyszersmind az is következik, hogy a Duna-menti városokat az elsődleges gazdasági tényezőkhöz való kötöttségük mentette meg az elsorvadástól. Idézzük fel mégegyszer, hogy milyen viszonyok jellemezték ezeket a mezővárosokat: Gazdasági helyzetüket a már szinte monokultúrás szőlőművelés határozta meg. Ennek a tendenciának az előretörését minden bizonnyal kedvezően 50
