Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Ifj. Szakály Ferenc: Tolna megye 40 esztendeje a Mohácsi csata után • 5

a teljes fejadót, 50 akcsét fizették, hanem azokat is, akik ennél kisebb összeggel adóztak. Így ez a defter felhasználható bizonyos felületes társadalmi kép megrajzolására. Ekkor összesen 941 adózó családfőt írtak össze, közülük 619 (65,7%) a teljes, 322 fő (34,3%) 5—25 akcse összeget fizetett.

260 Az első csoportba tartozókat módosabbaknak is mondhatnók, az utóbbiakat pedig az összeíró magyar szóval „szegínnek" jelöli. Közülük is 147 fő, az összes adózók 15,5%-a, a „szegíneknek" pedig 45,8%-a csak 5 akcséval szerepel, tehát életszínvonaluk a létminimumot sem haladhatta meg, kenyerüket valószínűleg bérmunkával keresték. Ez a nagyfokú polarizálódás a hódítás előtti viszonyok ismeretében nem jelenthet számunkra meglepetést. A „szegínek" rétegének társadalmi aránya a következő években egyre nőtt, és húsz év múlva már az adózók felére rúgott.

251 1557-ből nem maradt fenn tolnai tizedjegyzék, így a négy évvel korábbi deftert használhatjuk fel arra a célra, hogy a fenti képet tovább árnyaljuk. Szükség is van további bontás elvégzésére, mert a „módosabbak" sem alkottak egységes gazdasági helyzetű tömeget. Tolnán például 1553-ban a kapuadót fizetőknek kevesebb, mint 1/4-e foglalkozott gabonatermeléssel, bár nem zárhatjuk ki annak lehetőségét, hogy a többi, mintegy 3/4 rész, a szőlőművelésből húzott jövedelmet. Sajnos Tolnáról sem 1553-ból, sem a következő évekből nem maradt ránk bortized jegyzék, így az 1576-os összeírást kell használnunk, amelyet szalarije-kivetés céljából készítettek, és így nemcsak a tolnai határban termelt gabona és bormennyiséget vették bele, hanem az azon kívül fekvő szőlők és szántók hozamát is. Ebből kiderül, hogy a gabona- és bortermelők a fejadót fizetőknek egyaránt 41—41%-át tették ki, a terméssel bírók aránya azonban mégis csak 66,8% volt, mert az adófizetők 15,2%-a szőlőt és szántót is művelt. Valószínűleg húsz évvel korábban sem volt más a helyzet, tehát a „módosabbaknak" is csak mintegy 60—70%-a rendelkezett szőlővel vagy szántófölddel. A fejadót fizetőknek földműveléssel foglalkozó 60—70%-a azonban még tovább is bontható. Tolnán 1553-ban a gabonatermés így oszlott meg a termelők között: 74 hl-nél többet termelt 21, 37—74 hl-t termelt 35, 18,5—37 hl-t termelt 45. 7,4—18,5 hl-t termelt 43, 7,4 hl-nél kevesebbet termelt 27. Kúti Istvánnak például kb. 158,36 hl búzája, 7,03 hl rozsa és 6,69 hl árpája termett, Dajka Tamásnak 131 hl búzája mellett 207 báránya és 9 disznaja volt.

262 Az 1576-os adatok szerint a mezőgazdasági termelésre nagyfokú specializálódás jellemző. A gabonatermelő gazdák nagyobb része ugyanis egyáltalában nem foglalkozott bortermeléssel, sőt a nagyobb mértékű állattenyésztéssel foglalkozó polgárok sem igen műveltek földet. Hasonlóképp nagy gazdasági különbségekről vall Paks város 1570— 71-es musttized-jegyzéke. A 25 433 akós termés 224 lakos között oszlott meg: 400 akó fölött 2, 350—400 akó között 6, 300—350 akó között 8, 250—300 akó között 5, 200—250 akó között 18, 150—200 akó között 20, 100—150 akó között 41, 50—100 akó között 58, 0—50 akó között 66. A legnagyobb musttermése Imre kovácsnak (447 akó) és Benedek diáknak (440 akó) volt.

243 Miből élt azonban a teljes adófizetőknek az a 30—40%-a, amely nem (vagy csak nagyon korlátozott mértékben) foglalkozott gabona vagy bortermeléssel? 300 akcsénál nagyobb "ingósággal rendelkeztek ezek is, tehát szegény 45