Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)
Ifj. Szakály Ferenc: Tolna megye 40 esztendeje a Mohácsi csata után • 5
zolgáiok wégh Gywlában". Henyeyé volt Dombó vára, amelyet tartozékaival együtt lányára, Zeleméri Miklósnéra hagyott. 345 Gerecsy Farkas, Kurd és más tolnai birtokok ura, Csurgón katonáskodott. 3 " 1 Morgay Ferenc sorsát vifezonylag részletesen ismerjük, mivel jogbiztosító iratai jórészt megmaradtak. A megye egyik legtekintélyesebb köznemesi családjából származott, a família egyik tagja 1526 előtt szinte állandóan alispánságot viselt. 257 Birtokai Murgán, Szentdemeteren, Fülöpszerdahelyen, Bonyhádon, Hanton és Kakucson feküdtek. Amikor a törökök kiűzték ősei birtokából, Mérey Mihály nádori helytartó nyugatmagyarországi birtokán telepedett meg feleségével együtt. 3 ' 8 Ura befolyásos ember volt, és több birtokadományt eszközölt ki számára hűséges szolgálataiért cserében. 1564-ben előbb Berencset, 319 utóbb fülöpszerdahelyi Ormády Lukács és Bernát szentdemeteri, bonyhádi, fülöpszerdahelyi birtokait; és Péli Mihály berényi és péli részbirtokait kapta meg (mind Tolna megyében). 25 " Ezeknek éppoly kevés hasznát látta, mint rég'J földjeinek. 1564-ben Salm Eck, Győr megyei főispán szegénységi bizonyítványt állított ki részére. 351 Birtokait, a törökök és a nagy távolság miatt, rokonának. Medvey Benedek szigeti lovashadnagynak adta bérbe. 253 Medvey azonban a kijelölt határnapon nem fizette meg az esedékes 16 forint bérösszeget, 253 Morgay ezért megbízását visszavonta, és a birtokokat hasonló feltételek mellett a szintén Szigetvárott szolgáló Ormándy Györgynek adta át. 354 A nemesi megyeszervezet a megye elfoglalásával szétesett, és csak két évtized múltával szerveződött újjá. Az udvar 1557-ben még megszűntnek tekintette Tolna megyét, és nem is küldött számára országgyűlési meghívót. 2 " 5 Az 1563. szeptember—novemberi pozsonyi királyválasztó országgyűlésen azonban már a tolnai köznemesek is megjelentek. 256 A hatalmát és talaját vesztett nemesi megye ekkor Szigetvárott működött. Baranya megyével közösen választott tisztikart, és bocsátott ki okleveleket. Kiadványai közül néhány 1563—64ben kelt darab fenn is maradt. 257 A megye tevékenysége erősen formális volt, mindössze bevallások, tiltakozások, ügyvédvallások felvételére szorítkozott. Tüsztviselői megjelentek a Szigetvár falai közt tartott beiktatásoknál, szavuk azonban nem sok volt. 258 Megyei törvényszéknek működéséről nincs tudomásunk, valószínűleg nem hozott ítéleteket, mert azoknak úgysem tudott volna érvényt szerezni. A felsorolt példák bizonyítják, hogy a birtokairól kiszorult nemesség jelentős részt vállalt a török elleni harcokban. A menekülők a végházakban nemcsak biztonságot, hanem megélhetést is találtak, és mint a továbbiakban látni fogjuk, újabb birtokok szerzésére is lehetőségük nyílt. A portyázások során régi birtokaira vetődött katonáskodó nemes könnyebben hozzájuthatott volt jobbágyai adójához. A hódolt jobbágyság egésze helyett inkább csak a mezővárosi, elsősorban a tolnai parasztpolgárság rétegződéséről alkothatunk képet. Tolna város XVI. század közepi gazdasági és társadalmi viszonyait Káldy-Nagy Gyula vázolta fel, 25 " megállapításainkat az általa közzétett anyagra alapozzuk. Ügy hisszük azonban, hogy az alábbi társadalmi képlet nemcsak Tolnára, hanem többé-kevésbé, kisebb méretekben a többi Duna-menti mezővárosra is jellemző lehetett. A török fejadódefterek általában nem alkalmasak társadalmi vizsgálatok elvégzésére, az 1557-es tolnai dzsizje-defter azonban kivételesen nemcsak azokat tünteti fel, akiknek 300 akcsénál nagyobb ingó vagyonuk volt, tehát 44
