Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Ifj. Szakály Ferenc: Tolna megye 40 esztendeje a Mohácsi csata után • 5

összeírások, amelyek egyedül tájékoztatnak a sertésállományról, csak az egyévesnél öregebb disznók számát rögzítették. A népességhez képest azonban még így is rendkívül kevésnek kell tartanunk Tolna 1553-ban összeírt 559, £z 1576-ban összeírt 283

197 valamint Földvár 1560. évi 200 sertését.

198 A szárnyasok ajándékként bukkannak fel a szigetvári urbáriumokban. Szinte minden helység szolgáltatott ludat, kacsát, kappant, tyúkot, tojást, vajat stb. változó mennyiségben.

199 A kisállattartásnál kiterjedtebb volt a halászat. A legjobb zsákmánynyal a Nagy-Duna és számos holtága, morotvája kecsegtetett, a halászok azonban a kisebb folyókon és vízfolyásokon is kivetették hálóikat. Itt-ott, a falvak mellett, mesterséges halastavak is voltak, ezek azonban a század közepére gondozás hiányában már nem sokra használhatók.

200 A legkedveltebb hal a viza •yolt.

201 A rendkívül alacsony halárakra jellemző, hogy amikor Gerlach István ,a tolnaiaktól egy 14 és egy 16 fontos pontyot kapott, a két hal mindössze három krajcárjába került. Ö számol be arról is, hogy fogtak ennél nagyobb, 30 fontos, disznónagyságú pontyokat is.

202 Az iparra vonatkozó adatokat lásd a Társadalmi viszonyok című fejezet megfelelő részében. A középkori kereskedelmi útviszonyok elsősorban a Duna-menti mezővárosok fejlődésére hatottak kedvezően. A dunai víziút jelentőségét nem kell külön hangsúlyozni. Tolna megye területén két országos jelentőségű kereske'delmi útvonal futott keresztül.

203 A Duna vonalát követte a legnagyobb, egyben hadiútnak is használt, északi-déli irányú út, amely a gazdag szerémségi borvidéket kötötte össze az ország szívével, előbb Esztergommal, utóbb Budával, azokon túl pedig a nyugat-európai piaccal. A sárközi mocsaraknál fából, kőből és földből készült töltésen vezetett ez az út. Szekszárdnál egy hosszú fahíd, attól délre még három híd bonyolította le a forgalmat. Ezt az utat a törökök is karbantartották, mert szárazföldön ez kötötte össze Konstantinápolyt Budával.

204 Vonalán alakultak ki a megye legjelentősebb mezővárosai, sorrendben: Dunaföldvár, Paks, Fadd, Tolna, Szekszárd, Kesztölc, Bátaszék, 'Báta. Nyilvánvaló, hogy mezővárossá fejlődésükben az árucsere eleve jelentős szerepet kapott. Dunaföldvár alatt lépte át a Dunát a középkori Magyarország másik nagyfontosságú útvonala, amely a Duna—Tisza köze felől érkezett, és Székesfehérváron keresztül, Buda megkerülésével, egyenesen Bécsnek tartott. Az Alföldről Itália és Karintia felé hajtott szarvasmarha is a tolnai és baranyai réveken találta meg a legrövidebb utat felvevőpiacai felé. A XVI. század első évtizedeiben főleg Báta áruforgalmi szerepéről olvashatunk sokat. Ennek az egyházi birtokban levő, jelentős mezővárosnak fekvéséből fakadó előnyeit még az is fokozta, hogy alatta szakadt a Sárvíz a Dunába, és így víziúton összeköttetése volt a megye belsőbb részeivel. Vámiát a bátai apát részére szedték, aki többször sújtotta jogtalan követeléseivel a hajózást.

205 Valószínűleg Báta volt a Budáról és Pestről induló kereskedelem egyik végpontja is, hiszen a jenői révészek és a pesti hajósok között létrejött egyezség 1514 körül úgy rendelkezett, hogy a pesti hajósok a budai oldalon csak egy, számukra kedvezőtlen helyen rakodhatnak meg áruval, rakományukat nem tehetik partra Pesten, hanem a bátai vásárokra kell hajózniuk.

206 A dunai révek jelentős átmenőforgalmat bonyolítottak le. A török vámjegyzékek adatai szerint elsősorban marha- és borkereskedelem zajlott 39