Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Szilágyi Mihály. A Tolna megyei kereskedelem története 1848-1914-ig • 267

dők és a mészárosok, akik még jó ideig monopolhelyzetet élveznek. A fakereskedők városon, a mészárosok pedig többnyire falun használják ki előnyös helyzetüket. A hús drágaságáról a Közlöny 1878. évi december 1-i száma azt írja, hogy a „mészárosok nem engednek, egy faluban vagy egy van, vagy ha 2, akkor kompániában dolgoznak ... Az egyedáruskodás kieszi a közönséget". Az 1883. október 1-i húsárjegyzék azt igazolja, hogy mindazokban a községekben, ahol monopolhelyzetben vannak a mészárosok, a hús ára 30—35%-kal magasabb.

158 Az iparcikk-kereskedelem területén nagy fontossággal bírt az olcsón szállító ipari és nagykereskedelmi cégek felkutatása, hiszen a beszerzési áron nagyon sokat lehetett megtakarítani. Alacsony beszerzési árat viszont azok a kereskedők tudtak kikényszeríteni, akik nagy tételben vásároltak és azonnal vagy legalábbis rövid időn belül ki tudták egyenlíteni a vételárat. E téren a társascégek mutattak fel szép eredményeket.

159 Számuk 1890-ben 79, az összes cég 18%-a. A rajtuk kívülálló 361 egyéni cég ezidőben még csakugyan önálló, független, szemben az I. világháború előtti néhány évből ismert önálló kereskedőkkel. Ez utóbbiak ugyanis már csak nevükben önállóak. A 80-as években egyénileg kereskedő cégek a megye városi településeiben tőkeerejüknek, a falvak kereskedői pedig a falun még kevésbé kifejlett versenynek köszönhetik boldogulásukat. A kereskedelem fejlődésének virágkora (1890 1914) A megye gazdasági életének főbb vonásai. A múlt század gazdasági életének legnagyobb arányú fejlődése a 90-es években zajlik le. Egyedül az 1897. évi aszály akasztja meg rövid időre a belső fogyasztást. Nagy mennyiségű pénz kerül a termelés és a forgalom csatornáiba, ami azonban nem járt a pénz értékének csökkenésével, mivel emögött nagyarányú foglalkoztatottság és a nemzeti jövedelem erőteljes növekedése húzódik meg. A céltudatos iparpártoló politika a nagyipar kifejlődését eredményezi; a magyar és a külföldi hitelintézetek bőségesen kielégítik a termelés és a forgalom pénzszükségleteit. A magyar gazdaságot — 1873 óta elsőízben — a századelejei válság rázza meg. A textilipar kivételével minden iparág fejlődése megtorpan az 1900 —1903-as években. Részvénytársaságok és magán vállaltok egyaránt nagyszámmal kénytelenek felszámolni. Súlyos gondot okoz a foglalkoztatottság hiánya. A hitelintézetek hiába szállítják le a kamatlábat, nincs vállalkozási kedv, a felgyülemlett pénzt illetve tőkét nem sikerült levezetni. Ezzel egyidőben gyorsul a kivándorlás üteme. „Mert aki nem vándorol ki, aki nem lesz erkölcstelen, az proletárrá válik."

lK Tolna megye gazdasága — mezőgazdasági jellege folytán — kevéssé érezte az ipari, kereskedelmi és pénzügyi válság pusztító hatását. Mindössze az 1901. évi gyenge termés vetette vissza a lakosság fogyasztását, ilietve kereskedőink áruforgalmát, és csak a hőgyészi Weisz Jakab textilkereskedő ellen nyitják meg a csődöt. Az 1902. és 1903. évi jó terméseredmények ugyanis biztosították kereskedőink forgalmát, s az a későbbiekben tovább bővült. 313