Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Szilágyi Mihály. A Tolna megyei kereskedelem története 1848-1914-ig • 267

Mezőgazdaságunk a XlX. század utolsó negyedében a belterjesség felé halad. A búzatermelés válságának hatására gazdáink rájönnek arra, hogy a gabonakereskedelem aranykora lejárt, ezért a búzavetések rovására növelik a burgonya, takarmányrépa-, kukorica- és zöldségtermesztés arányát. A céltudatos ármentesítés eredményeként nő a bevethető területek aránya. A Sárköz ármentesítése révén 1863—1895 között e vidék lakosságának jövedelme átlagosan 74%-kal emelkedett, ami abból adódott, hogy a mentesítés a földek értékét megsokszorozta. Az ártér kataszteri tiszta jövedelme az 1869 előtti 1—2 forintról 5 forint fölé emelkedett.

161 A fajták nemesítése révén nagyot fejlődik az állattenyésztés is. A gazdák figyelme a szarvasmarha-tenyésztés felé fordul, mégpedig a nagyobb jövedelmet realizáló külföldi tarka felé. Ez a fordulat állatkereskedőink törekvéseivel is egybevág, hiszen a bel- és külföldi felhasználók szívesen vásárolják és jobban megfizetik az értékesebb szarvasmarhát. A hústermelésnél is fontosabb a tej hozamok növekedése, ez megveti a tej szövetkezetek alapját. A belterjes mezőgazdasági termelés népszerűsítéséért sokat fáradozott Csapó Dániel földbirtokos, agrárpolitiku.s és szakíró, aki tengelici birtoka mintagazdasággá alakításával a legélőbb propagandát fejtette ki. Az ő nyomdokán járt Jeszenszky Andor és több más birtokos; nekik köszönhető a tejgazdaság és sertéstenyésztés erőteljes kibontakozása, valamint a belterjes gazdálkodás térhódítása. 1907—1912 évek között újabb fellendülésnek lehetünk tanúi. Ehhez már az 1906. évi rekordtermés is megadta az ösztönzést. A fogyasztási cikkeket előállító iparágak rohamos fejlődésnek indulnak. Ilymódon a lakosság vásárlóerejének, keresletének bővülése nemcsak következménye, hanem jelentős tényezője is az 1907—1912 években tapasztalt gyorsütemű gazdasági növekedésnek. Az iparban és mezőgazdaságban egyre bővülő termelőtevékenység természetszerűen nagyobb bérkiáramlással járt, ez viszont értékesítési lehetőségeket teremtett az ipari és mezőgazdasági termékek számára. Az elemzett időszak gazdasági életében az 1909. évi rendkívül rossz termés átmenetileg csökkentette a fejlődés ütemét. Drágult a liszt és néhány más alapvető fogyasztási cikk. A borvidékek lakosságát 1910-ben érte nagy csapás, mivel a peronoszpóra a bortermés nagyrészét elvitte. Néhány kereskedő fizetésképtelenséget jelentett be, köztük legszembetűnőbb a szekszárdi Fekete Hugó

103 kaszinóbazárbeli kereskedő csődje, amelyről csak 1911. március 14-én derült ki, hogy abban „vétkes bukása" is közrejátszott. Viszonylag enyhe, mindössze egy hetes fogházbüntetése indokolásánál olvasható az a jogos mentőkörülmény, hogy „bukását a Szekszárdon köztudomás szerint uralkodó nagy verseny is előszorította".

m Döbröközön Schwarz Sándor kereskedő fizetésképtelensége egyéni tragédiába torkollott. Schwarz egyezkedni kezdett hitelezőivel, de sikertelenül, s így az anyagi gondokba beleőrült.

164 1910—1912 évek között újból fellendült az áruforgalom. 1913-ban kitört a túltermelési válság, hatására a textilárak forgalma mintegy 20%-kal, a vasáruké 25—35%-kal, az üvegáruké 25—40%-kal csökkent.

165 Hasonlóképpen esik vissza az áruk termelése is, különösen a textilipari áruké, melyeket 10 évvel korábban a századeleji válság nem törte le, sőt a háziipari Jermékek gyors háttérbeszorulása révén még fenn tudta tartani termelési szintjét. A népszámlálási statisztika szerint 1910-ben a háziiparban dolgozók száma 1900. évhez viszonyítva kb. egynegyedére csökkent. Megerősödtek a monopódiumok, s ezt a folyamatot jelzik az iparcikkek 1900—1913 évek közti 35—40%-os áremel314