Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)
Szilágyi Mihály. A Tolna megyei kereskedelem története 1848-1914-ig • 267
sze szakosítottan, 149 misrészük gabona-, bor- és pálinkakereskedéssel párosítva folytatja fakereskedésé 1 ." 0 A korábbi gabonakereskedők közül néhányan a zsákkölcsönzést veszik fe' üzletkörükbe. 1 " 1 A rövid életű szakosítás tehát ismét visszakanyarodik a vegyesjellegű üzleti tevékenységhez, amit nem csupán a vasút hiányával és az amerikai búza megjelenésével magyarázhatunk, hanem közrejátszottak ebben az alkuszok is. Korábban a gabonakereskedelem, a mezővárosok piacain és a vásárokban közvetlenül a gazdák és gabonakereskedők között bonyolódott. A nyolcvanas é/ék derekán viszont az alkuszok ellepik falvainkat és a terményeket még betakarításuk előtt lefoglalják. Ennélfogva évről-évre mind kevesebb gazda viszi vásárba gabonáját, s így adófizető terménykereskedőinket kirekesztik az adás-vételből. A dunaföldvári kereskedelmi csarnok 1886-ban úgv; igyekszik védekezni a „lelketlen kufárkodtok, magukat alkuszoknak nevező egyének"- ellen, hogy a kamara erélyes közbei ésépét követeli, ám ez ügyben a kamara is erőtlen. „Az alkuszok csak az esetben vásárolhassák fel a gabonát, ha erre megbízóiktól felhatalmazást kapnak'" — javasolják a dunaföldváriak. A kamara elismeri ugyan a gabonakereskedőket fenyegető veszélyt, de „az alkuszoktól senkisem követelheti megbízójuk felhatalmazását, mert az alkusz a kereskedelmi törvény 535. paragrafusa értelmében a megbízások, alkudozások és üzletkötések tekintetében harmadik szeméy irányában titoktartásra van kötelezve." K2 Baross Gábor közlekedési miniszter 1889-ben behozta a zóna díj szabást, így a személyviteli díjak átlagosan 20 százalékos mérséklésével a. széles tömegek előtt népszerűvé tette a vasutat és megadta a lehetőséget Budapest és a vidéki központok megközelítésére. Az árufuvarozási díjtételek módosítása pedig a terménykereskedelem fellendítése irányában hatott. A Budapest—pécsi vasút ezidőben már nagy terményforgalmat bonyolít, de a dombóvári kereskedők felfogása szerint a szakályi, hőgyészi és pincehelyi terménykereskedők kedvezőbb helyzetbe kerültek az új tarifák révén. Attól tartanak, hogy Dombóvár elveszti korábbi jelentőségét; a megye 1 nyugati felében élő gazdák szívesebben viszik felesleges gabonájukat Szakályra és Pincehelyre, mert ott a megtakarított fuvardíjkülönbözetből részesülnek. A dombóvári kereskedelmi kaszinó tagjai érzik, hogy monopolhelyzetük csorbát, szenvedett ési kérik a pécsi kamara segítségét. Goldschmidt Ede és Reinicz Adolf a dombóvári kamarai alkerület két vezető egyéniségének közbejárására az 1890. évi február 25-ik> kamarai közgyűlés elhatározta, hogy a dombóvári gabonakereskedők érdekeit védelmezni fogja. Júniusban megszületik az eredmény, a kereskedelmi miniszter válaszolt. A Szakály-hőgyészi és pincehelyi vasútállomásokon életbeléptetett kedvezményes díjszabásnak — a miniszter szerint — határozott rendeltetése van, mégpedig a verseny kibontakoztatása. A pécsi kamara felvetésének jogosultságát csak részben ismeri el, de „a kamara által kiemelt helyi érdek lehető kímélése céljából" intézkedik a vasútigazgatóságnál, hogy olyan díjtételeket állapítson meg a Szakály—Hőgyész és Dombóvár közti vonalon, amely a termelőket a Dombóvárra irányuló szállíttatásokban is érdekeltté teszi .^ A bolthálózat bővülése. A XIX. század utolsó negyedében bolti kereskedelmünk egyik legfontosabb vonása az, hogy a még tovább fennálló falusi vegyesáruboltok mellett megjelennek a korábbinál mélyebben szakosított üzletek. 311
