Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Szilágyi Mihály. A Tolna megyei kereskedelem története 1848-1914-ig • 267

A piaci kereskedelem visszaszorítása végett a dombóvári szabályrendelet késlelteti az árusítás megkezdését is. Nyári időszakban kilenc óra, télen IC óra előtt tiltja a piaci adás-vételt. A pécsi kamara felháborítónak minősíti a fenti tételeket és sürgősen ír a belügyminiszternek. Követeli a jogellenesen alkotott és a vármegye által helybenhagyott vásári szabályrendelet megsemmisítését. Az 1887. évi december 29-iki kamarai közgyűlés már arról számol be tagjainak, hogy a belügyminiszter hatályon kívül helyezte aí kereskedők erdekeit sértő intézkedést, sőt a pécsi kereskedelmi és iparkamarát megbízta a helyes szabályrendelet megfogalmazásával, amelyet az meg is küldött a vármegyénél' . A házalókereskedelem is tovább élt a múlt század 70-es és 80-as éveiben. A boltosok és a kereskedelmi kamara üldözőbe vette a házalókat, akárcsak a vásárokat. 1886^ban bizottságot küldtek ki ai pécsi kamara területén folyó házalókereskedés megvizsgálásóra. Adatokat gyűjtöttek, feljegyezték a panaszokat, és 1886. évi február 64ki közgyűlésükön megvitatták a bizottság jelentését, majd felterjesztették a kereskedelmi miniszterhez. A házalókereskedés megszüntetésére irányuló javaslatukat a következőkkel indokolták: — a házalók olyan kevés adót és illetéket fizetnek, hogy eltűrésük az államnak sem lehet érdeke; — a házalókereskedelem elszívja az adófizető boltos kereskedők forgalmának egy részét, így eleve kisebb lesz az adóalap; — a házalók miatt a lakosság gyakran „lelkiismeretlen és megtorolhatatlan kizsákmányoltatásnak" van kitéve. Fentiekből arra kell tehát következtetnie a minisztériumnak, hogy csupán néhány kisértékű cikk árusítását szabad meghagyni a házalóknak.

141 A házalókereskedelem csakugyan reális veszedelmet jelentett az adófizető kereskedőpolgárokra nézve, velük tehát számolni kellett. A házalókereskedést, szabályozó császári pátens kötöttségeit kijátszó házalók helyenként széles áruválasztékot kínálták. Közülük néhányról kiderült, hogy valamely nagyobb cég ügynökei, akik megbízóiktól rendszeresen, kaptak olcsó árut. A pátens nem engedte meg a szekérfuvart, de ennek a rendelkezésnek a végrehajtása szinte ellenőrizhetetlen volt. Korábbi esetékből ismert;, hogy a községek illetve városok területén mindig akadt olyan ember, aki csekély ellenszolgáltatás fejében megőrizte lakásán a házalókereskedők készletét.

142 Két település, pl. Bonyhád és Bátaszék között alkalmi szekérfuvarral juttatták el az árut, majd a város utcáin batyuval a hátukon jámak-kelnek a házalók. Az ötvenes években még többnyire rövidárut, tűt, fonalat, bicskát, olcsó tányérokat és gyolcsot árusítottak, a 80-as években azonban már nagymennyiségű textiláruval, mezőgazdasági munkaeszközökkel ós bádogedényzettel árasztották el a lakosságot. A dunaföldvári üvegesek panaszából kiderül, hogy tömegesen jelentek meg a nógrádi, gömöri és trencséni üvegestótok, akik szülőföldjük üvegfúvóinak termékeivel házaltak.

143 A gyolcsostótok főként Árva és Nyitra megyéből érkeztek, magukkal hozva a Bécsben vásárolt gyolcsokat. Közülük egy-egy Dunaföldváron, Pakson és Simontornyán véglegesen letelepült, majd olcsó árucikkével állandó vevőkört teremtett.

144 A Turóc és Nyitra megyei házalók rendszeresen megjelentek a vásárokon is, ahol a legváltozatosabb piperecikkeket, továbbá cipőt, kesztyűt, legyezőt, fülbevalót és szalagokat árultak. A Zólyomi „csipkárok" a csipkén kívül kendőt, fésűt, kést és evővillát hoztak megyénkbe. 309