Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Szilágyi Mihály. A Tolna megyei kereskedelem története 1848-1914-ig • 267

mely közelegő mezőváros műhelyébe jártak dolgozni. Néhány községben mű­ködött az anyacéh filiája, mely néhány mestert és legényt foglalkoztatott. A legtöbb céhvei Szekszárd rendelkezett, de az ipartörvényt tartalmazó 1872: VIII. t. c. megjelenése évében még Dunaföldváron is 11, Tolnán 10 és Pakson 9 céh létezésiéről tudunk. Mindnégy városban (megtalálhatók a jelentő­sebb! árutermelő céhek, úgymint a fazekasok, takácsok, szabók, szűcsök, cipé­szek és csizmadiák. Ugyanakkor néhány céhtípus csak szórványosan lelhető fel. Varga céhet már csak Bonyhádon, Tevelen és Gyönkön, kalapost Dunaföldvá­ron és Kölesden, tarisznyást pedig Dunaföldváron; és Gőrbőn találunk. Gomb­kötéssel és kapcakészítéssel már csak a dunaföldvári és tolnai vegyeseóhekben foglalkoznak, de szűrszabót is csupán három Duna menti mezővárosban, kosár­fonód Pakson és Madocsán, fésűst Paksion, Tolnán, Bátaszéken és Bonyhádon találunk. Vásári szabó mindössze a madocsai céhben (tevékenykedik. A céhrendszert eltörlő törvénycikk megjelenése időszakában megyénk 150 céhe inkább nevében céh, 1 gyakorlatilag vásáros, iparos, vagy az év nagy részében mezőgazdasági munkás. Valójában csak azok folytattak kiterjedt ipa­ri tevékenységet, kiket azelőtt kontárnak hívtak. Az iparttörvény végre legali­zálta a céhen] kívüli iparosokat és lehetővé tette -minden iparosnak, hogy mind saját, i'imind mások készítményeit az ország egész területén hetipiacokon és os szagos kirakodó vásárokon, személyesen és bizományoson keresztül eladhassa, áruira pedig megrendeléseket gyűjthet, megrendelt szolgáltatást mindenütt tel­jesíthet. Megyénkben az ipartörvény értelmezése körül zavar támadt. Törvény­hatóságunk fel akarta oszlatni a kereskedelmi testületéket is. A földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium, felfigyelt és 12.924. sz. levelében tájé­koztatta Tolna megye alispánját. 120 Miközben a kereskedelmi testületeket elha­tárolta az ipariaktól, felhívta az alispán figyelmét arra is, hogy az iparosokat és kereskedőket magukba foglaló helyi közös testületek alapszabályaiból töröl­ni kell mindazokat a pontokat, amelyek a oéhrendszerre emlékeztetnek. A korszerű kereskedelmi jogszabályok megjelenése. Az 1873. évi gazdasági válságot követő időszakban megjelentek a ke reskedelem jogviszonyát szabályozó törvények. Jelentős a métermérték beve­zetésére vonatkozó 1874. évi VIII. t c, az új kereskedelmi törvényt tartalmazó 1875. évi XXXVII. t. c. és a kereskedelmi csődeljárásokat újból szabályozó 1881. évi XVII. t. c. m A hossz-, a terület-, űr- és súlymértékekí hosszú évszá­zadokon keresztül sokféleségüknél fogva számtalan visszaélésre adtak lehető­séget. Az 1874-ben megjelent jogszabály értelmében az öl, láb, hüvelyk, rőf és mérföld sok változata helyébe a méter lépett. A köböl, icce, pint, akó és mérő dzsungelében néha a kereskedők sem voltak eléggé tájékozottak, így a liter be­vezetése is nagyon időszerű volt. i A kilogramm megjelenése pedig megszüntet­te a font, márka, lat és más súlymértékek létjogosultságát. A ma élő ember számára oly természetesnek tűnő mélrtékek elterjeszt tése a maga idejében korántsem mondható zökkenőmentesnek. A Tolname­gyei Közlöny 1875. évi számai többízben is tartalmaztak olyan ismertetéseket, amelyek példák hosszú sorával igyekezték megtanítani olvasóikkal az új mér­tékek használatát. Ez az igyekezet azonbait csak többévi szívós munkával páro­sulva hozhatott eredményt. Sok panasz hangzik el az olyan boltosok és vásá­304

Next

/
Oldalképek
Tartalom