Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Szilágyi Mihály. A Tolna megyei kereskedelem története 1848-1914-ig • 267

tűzifa, petróleum, gyertya szállítására is vállalkozik. 1868—69-ben a Bonyhádszekszárdi útépítésnél a vármegye 16 000 forintot utalt ki Leichtnak, mivel fővállalkozóként a mórágyi kőbányában kitermelt kő aprózását és szállítását bonyolította.

87 Egyetlen fuvarozó sem tudta felvenni a versenyt Leicht élelmiszerkereskedővel. A vállalkozók között vetélkedés folyt a nagy volument kitevő áruszállítások illetve árueladási ajánlatok elnyeréséért. Nagy fogyasztónak számítottak a hivatalok, intézmények és építésvezetőségek. A közigazgatási apparátus papír és írószer, tüzelési és világítási cikk igénye, a személyzet ruházkodási szükségletei, a vármegyei foglyok élelmezése, az útépítések anyag és szerszám igényei még a pangás éveiben is biztos forgalmat jelentett néhány kereskedőnek. A mai szóhasználatban „közületi vevőknek" nevezett nagyfogyasztók keresletével tehát mindig számolni lehetett.

88 Az árajánlatok és a minőségi feltételek közlése meghatározott formában történt. Az az intézmény, amely nagy tételben kívánt vásárolni, a Hivatalos Értesítőben feladta az „ajánlati hirdetményt", amely az árucikkek és szolgáltatások felsorolása után rendszerint így zárult: „Vállalkozók lepecsételt ajánlatukat 10% bánatpénzzel és mustrával ellátva küldjék be". A vállalkozóktól beérkező zárt ajánlatokat a bizottság felbontotta, majd szelektálta. Az ajánlkozó kereskedők nem csupán az eladási ár rögzítésére szorítkoztak, hanem csakugyan felajánlották szolgálatkészségüket, hangsúlyozták megbízhatóságukat.

89 Bánatpénz gyanánt 100—200 forintot fizettek készpénzben vagy „hitelintézeti sorsjegyben" az ajánlati hirdetmény feladója pénztáránál. A beérkezett ajánlatok elbírálásánál az árak domináltak. Az esetek jórészénél azok a kereskedők kaptak megbízást áruszállításra, akik azt legolcsóbban vállalták. Miután az ajánlatokat bizalmasan kezelték, egyik kereskedő sem tudhatta, hogy a másik milyen árat ígért. Csak az ajánlatok elbírálása után derült ki, hogy melyikük volt a szerencsés pályázó. Jóllehet az árak lényeges mértékben befolyásolták a megrendelőket, más meggondolások is közrejátszottak a szállítók kijelölésénél. Nagyon szorult helyzetben kellett lennie annak az intézménynek, amely az árajánlathoz csatolt áruminták közül a gyengébb minőséget fogadta el pusztán a takarékosság kedvéért. Berger Simon egy alkalommal mindenkinél olcsóbban ajánlotta a vármegyének a bélésvásznak beszerzését, mégis a bélésmintát gyengének találták, így eleve nem jöhetett számításba. A jól bevált szállítók előnyben részesültek. A megrendelők lehetőleg ismert kereskedőcégekre bízták az árubeszerzést. Leicht Farkas ajánlatát 1369ben azért fogadta el a vármegye gazdasági választmánya, mivel hosszabb ideje pontosan teljesített megrendelést." Leicht személye máskülönben is garanciát jelentett. Kiterjedt üzleti kapcsolata folytán jelentős árengedménnyel tudta beszerezni a bécsi gyárosok termékeit, így pl. a gyertyát, papírt és irodaszereket 20%-kal olcsóbban szállította, mint amennyiért a többi helybeli kereskedő adta. Kron Salamon pedig úgy jutott jelentős megrendeléshez, hogy a posztó és \ ászongyárosok által felajánlott áruk közvetítésével bízták meg. Mivel a megyei gazdasági bizottmány nem ismerte a gyárosokat és az áruügyletek fortélyait, ezért Kront bízta meg azzal, hogy vegye fel a kapcsolatot Scháfer Gáspár reichenbergi posztógyárossal és gondoskodjék az áru bérmentes szállításáról.

91 A nagyfogyasztók az áruügyletek konkrét bonyolítását tehát a helyi kereskedőkre bízták, de a határidőket és a minőségi követelményt szigorúan előírták, és betartásukat következetesen érvényesítették. 296