Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Szilágyi Mihály. A Tolna megyei kereskedelem története 1848-1914-ig • 267

let nagyrészt női ruha és lakástextil szövet. A raktáron levő készlet beszerzési értéke 13 220 forint 34 krajcár. Szállítói között kilenc pesti, 41 bécsi nagykereskedő és gyáros szerepel. Más partnered az ország különböző városaiban laknak és 5453 forint, értékű áru ellenértékével tartozik nekik. A csőd megnyitása júniusra, tehát a nyár elejére esik. A raktárkészlet mintegy 92 százaléka nyári szövet és nyári jellegű női .kendő. Az idényhez nem kötött konfekcionált ágynemű, mint pl. a paplan és az ágyterítő-garnitúra közel 600 forint, a téli idényből visszamaradt eladatlan 49 db téli női kendő

1 mindössze 350 forint forgótőkét köt le. A kedvező idénykészlet jól érzékelteti a nagykereskedő hozzáértését. Ami pedig a készlet választélkosságát illeti, arról a következők adnak felvilágosítást. A szövetek desszin választékát a leltár nem tünteti fel, de az árak; változatosságából következtethetünk a választék terjedelmére. A raktáron levő 3850 méter perkálszövetet 11 féle áron' számlázták és ha pl. a 15 krajcáros szövet átlagosan három színben, illetve mintában szerepel, akkor a perkált 33 változatban vásárolhatják a kiskereskedők Lőwi bonyhádi nagykereskedésében. Ilymódon egy-egy választék elemire mindössze 117 m szövet jut, amely a nagykereskedelemben 4—12 eladási tételnek feleit meg. A kiskereskedő — üzletmenetétől függően — 10—30 méter szövetet vásárolt azokból a

1 fajtákból, amelyek fogyasztókörzetében kelendőek voltik. A nagykereskedés teljes szövetválasztékát feltehetően egyetlen kiskereskedő sem vette igénybe. A választékbővítés egy határon túl már nem járhatott a forgalom további növekedésével. Nem valószínű az sem, hogy a bonyhádi nagykereskedő kilencféle anyagból készült sók színű női kendő választókát bármely kiskereskedő teljes szortimentben megvásárolta. A közel ötezer darab kendő; feltehetően egy-egy falu sajátos ízlése szerint került ki a boltokba."° A kiskereskedők árurendelései többnyire elaprózottak. A rőfösök nemcsak a megye nagyobb mezővárosaiban letelepült nagykereskedőktől vásároltak, hanem közvetlenül az osztrák és német gyárosoktól is.

61 Mindig a vétellel járó kondíciók döntötték el, hogy kinek az áruját vették ímeg. Mint ismeretes, nem az árajánlat volt az egyedüli befolyásoló tényező, hiszen nagy súllyal esett latba a fizetési határidő ós a megbízhatóság is. A boltok zöme még vegyesáru jelleget ölt, így 3—5 ezer forint értékű készlet sokféle árucikkből kerül ki.

63 A kor választékának megfelelően mindenből valami keveset tartottak boltjaink. A szaküzletszámba menő ún. rőfösboltokban és nagykereskedések ben természetesen egy-egy választékelemhez nagyobb mennyiségű áru tartozott. A legtöbb faluban nincs szaküzlet. Példaként említem Szakcsot, ahol 1850-ben hat vegyesáiru kereskedőt jegyeztek fel.

63 A vegyesáru fogalomkörébe tartozó leggyakoribb cikkek: a liszt, só, fűszerek, gyufa, pipa, fonal, tű, norinbergi áru, a naponta keresett rőfös- és készbőráru, kendő, agyagedény, vasfazék ós -lábas, bogrács, kapa, ásó, lapát, villa, sarló, kasza, szegek stb. 18684>an már bizonyos mértékű szakosodás figyelhető meg bolthálózatunkban. Szakcson 1850—68 között teljesen (kicserélődött a kereskedők állománya és 18 év után egy vegyeskereskedő, egy szatócs és egy házalókereskedő mellett két rőföst is találunk.

64 A bolti kereskedelem szakmai megoszlását mutatja be a következő táblázat. is Tanulmányok Tolna megye történetéből 289