Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Szilágyi Mihály. A Tolna megyei kereskedelem története 1848-1914-ig • 267

valaki megszökött a csődper elől, vagy elmulasztotta volna a vagyonfeltárást, A bukás okainak elhallgatásával sem lehet kereskedőinket vádolni, hiszen, formailag! eleget tettek e követeiménynek is. A beidézettek rendesen megjelentek a bíróságon, a fizetésképteleniséget előidéző körülményeket pedig szájízüknek megfelelően, s eléggé színesen adták elő. Mindegyikük hivatkozott az üzleti pangásra, a vásárlóerő csökkenésére. Egyeseket ismeretlen emberek rabolták ki, mások adóssággal terhelt üzleteket vettek át. A hitelben eladott áruk ellenértéke nem hajtható 'be, <— panaszolják a textilkereskedők. „Nevem és becsületem nem engedek, hogy kereskedésemet szűkebb körre szorítsam" — vallja Hofbauer, az eladatlan árukészlet azonban fizetésképtelenséghez vezetett. Fuhrman Adolf pedig azért vált fizetésképtelenné, mert egy bátaszéki kereskedőért vállalt kezesség folytán jelentős összeget kellett volna visszafizetni olyan időben, amikor az ő üzlete sem ment. Az előbb felsorolt okok nagyon fontos szerepet játszottak, azonban a fizetésképtelenséget közvetlenül mindig egyes türelmetlen hitelezők idézték elő. Azon túlmenően,^ hogy e tényre maguk a csődbejutottak % nyomatékosan rámutatnak, a peresanyag tanulmányozása egyértelműen bizonyítja a hitelezők magatartását. Nagyon ritkán fordul elő, hogy a kereskedővilágból indul el a bírói lefoglalás kezdeményezése. Magánszemélyek., helyenként anyagi zavarokkal küzdő kishitelezők futr nak kölcsönadott pénzük után. Ezek szemében a boltos ugyanolyan adós, mint bárki más. A nagykereskedő ésí az iparos „vevő urat" lát a kiskereskedőben, s ez már kötelez. A kereskedelmen kívülálló helybeli hitelezők — köztük a takarékpénztárak égj az árvaházak — kíméletlenül támadnak adósukra, ha az nem fizet határidőre. Márpedig a kereskedő üzletének bírói zár alá vétele menthetetlenül a csőd felé sodorja a kereskedőt. Bármilyen kelendő cikkekkel rendelkezik is az átmenetileg fizetőképtelen kereskedő, és időközben bármily élénk a lakosság árukereslete, a hónapokon keresztül lepecsételt volt tulajdonosa tehetetlenségre van kárhoztatva! Ezért lehet igazat adni kereskedőinknek, amikor önszántukból kérik a csődeljárást, hogy az irántuk teljes bizalommal viselkedő áruhitelezők rovására ne elégítsék ki bírói lefoglalással, a helybeli hitelezőket. » A vétkes gondatlanságból eredő bukás kimondása az üzleti világban ugyanolyan hátrányos következményekkel járt, mint a hamis bukás. Mindkét esetben börtönbüntetést is szabtak rájuk. Érthető, hogy kereskedőink kétségbeesve védekeztek, és amennyire csak lehetett, homályban hagyták az őket terhelő részleteket. Az említett csődtörvény 131. §-a szerint vétkesjgondatilanság esete forogj fenn, ha valamely kereskedő már jóval a csőd megnyitása előtt látja könyveiből, hogy vagyona már nem elég az összes adósság kifizetésére, és mégsem kéri csőd elrendelését, ehelyett egyik-másik hitelezőjét a többi rovásara — bírói foglalás útján — élőre kielégíti. Érdemes-e pereskedni? A csődperek eddigi ismertetése azt a látszatot keltheti, mintha a „csődületnek" (Concurs) egyetlen útja a bírói lefoglalás, az árverés, illetve a követelések osztálybasorolt kielégítése lenne. Ezért elöljáróban szeretném leszögezni, hogy a fizetésképtelenség valódi áldozatainak: a hitelezőknek nem volt fel278