Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Szilágyi Mihály. A Tolna megyei kereskedelem története 1848-1914-ig • 267

tétlen óhajuk a hosszadalmas per. Hosszú évek teltek el egy-egy árveréssel záruló per után, míg — szerencsés esetben — teljesen megtérült áruhitelük vagy kölcsönadott pénzük. Egyes hitelezők már az ötvenes évek végén rajomnak arra, hogy a csődper végigvitele nem szolgálja igazán az érdeküket. Különösen az áruhitelt nyújtó nagykereskedők ós a pesti, bécsi gyárosok vették észre, hogy perbeli kielégítésükkel a sor végén állnak. A vagyonból mindenekelőtt a bírók, ügyvédek, perügyelők, az adóügyi hatóságok, majd a gyfámok, a segédek ós cselédek, a lakbérhátralékok, az orvosi díjak, a bukott ősi adósságai, a feleség törvényes hitbére és a váltótörvényszéknél bejelentett hozománya lesznek, kielégítve. Még a temetési költségek és a kéményseprési díjak kiegyenlítése is megelőzi a kereskedő hitelezőket. Ezek után egy cseppet sem különös az az igyekezet, amely a hitelezők és az adós közti kiegyezésre irányult. Steiner Adolf szekszárdi kereskedő 16 pesti nagykereskedőnek és gyárosnak 3052 forinttal tartozott, s mihelyt a Goldberger és Fiai cég kirendelt ügyvédje megtudja, hogy Steiner bolti készletét mindössze 650 forintért sikerült elárverezni, s közben Goldbergerék 655 forintot követelnek, rögtön javasolja a 15 másik hitelezőnek, hogy egyezzenek ki vagyonbukott vevőjükkel. A hitelezői választmány tudakozódik Steiner ingatlanai felől. Megállapítja, hogy legjobb esetben 1600 forintért tudja a bíróság értékesíttetni azokat. A hitelezők ezért készségüket nyilvánítják a „barátságos" kiegyezésre. A csődtörvényszék tudomásul veszi ezt az óhajt és a per megszüntetésével együtt hozzájárul ahhoz, hogy a bukott apósa: Rosenstock Salamon kezelje a csődvagyont.

37 Diamant Nathan szekszárdi boltos 1858. évi peres anyaga bizonyítja, hogy az; árverésig vitt csődper még a kereskedőknél előrébb sorolt követelésekre sem nyújt elegendő fedezetet. Bien Márton szekszárdi lakos 2138 forintos követelése, mely Diamant 80 forintos lakbérét és évi 70 forintos boltbérét is tartalmazta, továbbá a szekszárdi árvaszék 890 forintos és még 23 hitelezőnek összesen 7800 forintos követelése nem állt egyensúlyban Diamant 5501 forintra becsült aktíva állományával. Bien a vagyonbukott feleségének bútoraira spekulált, de nem nyerte el. Az árvaház is várhatott jóidéig kikölcsönzött pénzére, mert a kötelezvényt nemcsak Diamant „hanem annak csőd alatt nem álló felesége, Roth Borbála is aláírta, mégpedig egyetemleges kötelezettség nélkül, ennél fogva Diamant Nathan csak az összeg felére ismertetik el adósnak.™ A bolti készletet a hitelezői választmány mindössze 1711 forintért tudta értékesíteni. Így a hitelezőknek megint csak a barátságos kiegyezéssel kellett beérniök. A törvényszék az árverés bevételéből a maga 91 forintos járandóságát kivette és a fennmaradó összeget „Diamant Nathannak nyugta mellett" kézbesíti, sőt gondoskodik a csődper megszüntetésének hírlapi közzétételéről is. Kisebb összegű hitelnyújtásoknál előfordult, hogy a keresetek beadására kitűzött határnapig nem jelentkeztek a hitelezők. 1853 májusában a pécsi törvényszék Krausz Lipót cikói kereskedő ellen megindítja a csődpert és június 2—3—4-re tűzte ki a hitelezők összejövetelét és keresetlevelük benyújtását. Ezt a határozatát kifüggeszti a törvényszék kapujára és közzéteszi a Budapesti Hírlapban és a Wiener Zeitungban is. Krausz vagyona azonban csak rövid időre kerül bírói zár alá, mert a kitűzött időben nem jelentkeztek követeléseikkel a hitelezők, ezért a bíróság megszünteti a pert és elrendeli a zár alá helyezett vagyon visszadását.

39 15 évvel később Krausz ismét megmenekül a csőd lefolytatásától. Akkor már Bonyhádon van üzlete. Hoffmann Károly és 279