Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Szilágyi Mihály. A Tolna megyei kereskedelem története 1848-1914-ig • 267

Fizetésképtelenségtől az árverésig. Néhány hetes gyenge üzletmenet és a kintievők behajthatatlansága többnyire azzal járt, hogy csökkentők a bolti eladási árak és az eladásra szánt áru is jórészt csak hitelben kelt el. A csődeljárás alá vont kereskedőknél, a leltárak tanúsága szerint, a hitelre eladott áruk értéké elérte, esetenként jóval meghaladta a bolti "készlet értékét. Az a kereskedő, aki megbízhatóan vezette könyvvitelét, hamarosan felismerhette a követelési és tartozási oldal rendellenességeit, s ha a passzívák meghaladták az aktívumot, egyetlen törvényes módot választhatott: az 1840. XXÍI. törvénycikk előírásai szerint a csődbíróság előtt kijelentette, hogy adósságai meghaladják vagyonát. Természeteseni a csőd megnyitását nem csak az adós, hanem bármely hitelezője is kérhette a bíróságnál, ha bizonyították a kereskedő fizetésképtelenségét. Ha az ilyen esemény kiszivárgott a köztudatba, akkor már az olyan hitelezők is jelentkeztek, akik kezén le nem járt váltó vagy kötelezvény volt az adóstól, ezek a hitelezők is kérhették a csőd megnyitását.

31 A Jiitelezők és a csődbíróság viszonya ebben a tekintetben erősen hasonlít a, szállító és a bank közötti akkreditív megállapodásokra. Mint ismeretes, az akkreditív arra szolgál, hogy a fizetéseit rendszertelenül teljesítő vevővel szemben biztosítani lehessen a szállító részére a fizetést. A XIX. századbeli hitelezők is gyakorlatilag akkreditívet nyitottak a vagyonbukott kereskedők csődtömegére vonatkozóan, természetesen azzal a különbséggel, hogy nem a banktól, hanem a csődeljárást vezető bíróságtól kérték a követelések fedezetének biztosítását. A fizetésképtelenség nagyrészt a mezővárosok kereskedőinél lépett fel. A nagyforgalmú városi boltokban nemcsak napi közfogyasztási cikkek, hanem választékos szövetkészletek, déligyümölcsök és különleges italok is helyet kaptak. Egy aszályos év elegendő okot szolgáltatott a vásárlóerő-csökkenésihez, így az előbb említett, kevésbé létfontosságú cikkek forgalma a minimálisra zsugorodott. A kereskedőt tetemes adóssága előbb-utóbb a csődbe vitte. Kénytelen volt bejelenteni fizetésképtelenségét, amit a csődper követett. Ha a hitelezők kezdeményezték a per megindítását akkor még néhány napot nyert, mivel azoknak előbb a mezőváros hatóságaihoz, vidéki viszonylatban a megyei alispánhoz kellett fordulniuk. Időbe tellett, míg a hatóság megidézte az adóst és bekérte üzleti könyveit. Ezt követte a csődtörvényszék összehívása, első ülésén tanulmányozta a fizetésképtelenség valódiságát. A benyújtott iratok alapján döntöttek] a csődeljárás megindításáról. A fizetésképtelenség alapos gyanúja állt fenn annál a kereskedőnél, aki vonakodott bemutatni üzleti könyveit vagy meg sem jelent a bíróságon. A kereskedők nem szívesen adták elő irataikait, mert azok megtekintése egyben néhány szabálytalanság felfedezésével is járhatott. Az aktívákat és passzívákat néha nem vezettek fel három hónapon belül, már_csak azért sem, hogy az áruhitelezés terén kifejtett manipulációkat elkendőzzék.

8, Éppen ezért a tárgyalásokon mindig izgalmat okozott a kereskedőnek, vajon sikerül-e eltusolni azokat az egyezkedéseket, amelyek a bukott kereskedő és egyes hitelezői között folytak.

33 A fizetésképtelenség megállapítása után elrendelték a csődpert, a bíróság zár alá helyezte az adósnál található ingóságokat és ingatlanokat, miközben 276