Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Hadnagy Albert- Prahács Margit: Liszt szekszárdi kapcsolatairól • 219

dallamok csodás összhangját sehol s míg a zenészek az alaki szépséget és tökéletességet magasztalják, a laikus hallgatónak, miként a tömjénillat, hatja át egész valóját e túlvilági hangok, mik angyalok gyöngéd kacsóiként viszik föl a lelket — Istenhez! — A gyermekkor ártatlan hite, melyet nem zavar még a gondolat, e mindent tagadó sivár mephisto, újólag lobbot vet a szívben s miként az anya szelíd parancsára önkénytelenül meghajlik ismét a térd azon ismeretlen erő előtt, melynek száz nevet adott az emberi gyarlóság, holott egyenlően s ugyanazon alakban nyilatkozik mindenhatósága mindenütt, a sarkvidék rideg jéghegyei közt csakúgy, mint a délvidék buja vegetációjában s létezését ép úgy elismeri az őserdők bujdosó indiánja, amint hiában tagadja a természet és szellem, a physikai és erkölcsi világ titkait kutató tudomány a műveltség székhelyein!.. .

59 * * * Ezekután levonhatjuk a következtetést: a szeptember 25-re, vasárnapra tervezett nagy egyházi ünnepség elmaradása egy szempontból mégis előnyösnek bizonyult. A szekszárdi Nőegylet, bár kissé rögtönözve, de ügyesen használta ki az alkalmat, hogy ugyanazon a napon kárpótlásul rendezze meg hangversenyét a város neves vendégeinek közreműködésével. Augusz szerepe Liszt hazatérésében Liszt Ferencet barátai, tisztelői és az egész magyar közvélemény is kérte arra, hogy térjen vissza végleg hazájába és álljon élére a magyar zenekultúra előmozdítására irányuló törekvéseknek. Ez különösen aktuálissá vált, amikor Liszt 1869. óta minden évben ellátogatott a magyar fővárosba. Ezek a látogatások rendszerint valami nagyobb művészi eseményhez kapcsolódtak: Beethoven-ünnepségek, Liszt-hangversenyek, Liszt 50 éves művészi jubileuma stb. Ekkor az Augusz-család is általában a fővárosban tartózkodott. Lisztet szűkre szabott ideje évekig akadályozta abban, hogy újra Szekszárdra látogasson, de itt a fővárosban, annál gyakrabban fordul meg Auguszék budai otthonában (Űri utca 56. sz.). Augusz is szinte naponta felkeresi a Mestert. Ezek a személyes találkozások elősegítették Augusz törekvéseit, hogy Liszt magyarországi foglalkoztatása valamilyen határozott formát öltsön. Felvetődött annak gondolata, hogy Liszt az egyházi zenei életben foglalja el méltó helyét. „Miután a politikai viszonyok miatt — írja a ^Magyarország és a Nagyvilág* képes hetilap tudósítója — nem lenne kellemes Lisztnek sem Weimarba, sem Rómába térni vissza: lehet kilátás is arra, hogy végkép honn maradna, ha tevékenysége tért nyerne. Neki való állást azonban bajos találni, miután ő nagy művész, kinek magas polc kellene, és e mellett pap — s ami szintén akadály, — nem tud magyarul. Visszatérünk pár év előtti indítványunkra, hogy a kathoJikus főpapságnak kellene őt az egyházi zene terén valami nagyszabású megbízással kötni le." (1870. szeptember 25. 39. sz.) Ez a javaslat teljesen Wittgenstein hercegné óhaja szerint való volt. Ebben az értelemben többször is nyilatkozik Auguszhoz írt leveleiben. Augusz azonban jól tudja, hogy az akkori magyar egyházzenei viszonyok éppen nem voltak alkalmasak arra, hogy Liszt ezen a téren neki való feladathoz jusson. A báró az általa elképzelt „megoldásnak" a Zeneakadémia létesítését tartotta a legmegfelelőbbnek. •254