Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Hadnagy Albert- Prahács Margit: Liszt szekszárdi kapcsolatairól • 219

E naplóhoz — mely Liszt Ferencen kívül lányáról, Cosimáról is érdekes képet fest —, még annyit kívánok hozzáfűzni, hogy a szekszárdi dalárda liszt" tiszteletére a „Himnuszt", a „Húzd rá cigány'" és a „Szent érzet"' c. kórusműveket adta elő Séner Jánosnak, a dalárda egyik alapítójának vezényletével, A szekszárdi dalárdát Séner 1833-ban negyedmagával hozta létre és majdnem negyven évig vezette. Sokoldalú zenei képességei már korán, megnyilvánultak: több hangszeren játszott, s mint zeneszerző, főként az atyja emlékére írt „Requiemjévél" a fővárosi kritikusok figyelmét is felkeltette. Augusz, a muzsikusok pártfogója, igen kedvelte Sénért, s mivel jutalmazhatta volna meg jobban, mint, hogy Lisztet is elvitte hozzá Reményi és Plotényi kíséretében. E látogatás alkalmából Reményi, Plotényi, a helybeli Kristóf ék Sándor hegedűművész és Séner, minden előzetes; próba' nélkül, eljátszották Liszt előtt Beethoven egyik vonósnégyesét. Amikor a háziasszony az 1862-iki évjáratú vörösborral kínálta meg vendégeit, Reményi e lelkes kívánságra ürítette poharát: „Hazám felvirágozásáért!'" Liszt 1865. évi szekszárdi látogatására emlékeztet még Szeniczey Ödön, paksi földbirtokos ez alkalomból Auguszhoz írt levele is. Szeniczey először mentegetőzik, hogy nem tehetett eleget Auguszí meghívásának. Ezután így ír: „ti boldog emberek vagytok, mert szerencsétek volt korunk egyik legnagyobb, s mint hallom — s rövid időn át tapasztalni szerencsém volt —• egyik legkedvesebb emberével egy egész hetet tölteni. — Zene — művészet — lelkesülés kedélyességgel párosulva minő napok lehettek azok. E pillanatban, midőn e sorokat írom, érzem nyomasztó hatását azon körülménynek, hogy én mind ezt nem élvezhetem, — e gyönyör és szerencse számomra elveszett. — 5 most köszönetem mellett csak fájdalmam jövök kifejezni, hogy le ereszkedő kegyes meghívásodat, mellyet kellőképpen meghálálni nem tudok — igénybe nem vehettem. Fejezd ki kérlek Liszt Ferenc, ezen nagy férfiú előtt — kit mint művészt, embert és hazafit egyaránt csodálok — tisztelek e fölötti fájdalmamat — s kérd nevemben, hogy a kocsit, mellyet most már saját engedelmed folytán leküldeni bátor vagyok — fogadja kegyesen mint már egyszer tévé™ Báró Orczy Béla (zeneszerző, később a Nemzeti Színház intendánsa) levele, ugyanilyen értelemben tesz vallomást lisztről: „Méltóságos Uram, Nagy köszönettel vettem a gyönyörű dombor művet, s mindjárt haza érkezésemkor Lisztnek írok. Ezen emlék valóban nagybecsű lesz nekem, de nem volt szükségem arra, hogy felejthetetlen legyen az érdekes időszak, mellyet társaságában töltöttem. Isten veled, szíves üdvözlettel... Pest, 31/10 1865." — Itt arról a domibarműről lehet szó, amelyet Ernst Rietschl, német szobrász még 1852-ben Lisztről készített. Orczy báró Liszt baráti köréhez tartozott, őszinte meggyőződésből hódolt Liszt, az alkotó művész előtt és vett részt a Mester fővárosi ünnepeltetésében. Itt említjük meg, hogy ezt a Rietschel-féle „medaillont" — ahogy Liszt nevezte — ugyanekkor márványba öntve Augusz is megkapta, később legméltóbb helyére, a Liszt által oly gyakran látogatott Újvárosa templom kórusára helyeztette. * * * Liszt 1865-iki szekszárdi társaságában — mint a naplóból kitűnik — különösen nagy szerepet játszott a világhírű magyar hegedűművész, Reményi Ede. Az Augusz-család irataiból kiderül, hogy a szabadságharc után száműzött Remé245