Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Hadnagy Albert- Prahács Margit: Liszt szekszárdi kapcsolatairól • 219

nyi Augusznak köszönhette, hogy visszatérhetett hazájába. Ezek az adatok nem tartoznak flárgyfcörüníkhöz, de bizonyítják, hogy* Reményi kísérőjével, Flotényi Nándorral együtt Augusz Antalban, nemcsak Liszttel való baráti köteléke miatt, de ettől függetlenül is, a magyar muzsikusok nagy pártfogóját látták. A szekszárdi emlékeiket különös szeretettel őrizték. Reményit a helyi sajtó nagy lelkesedéssel üdvözli, mikor 1891. június 8-án ugyanabban a teremben tarja meg hangversenyét, amelyben 1865-ben Liszt előtt játszott. A koronázási mise 1867. Ferenc József magyar királlyá koronázása 1865. őszén már időszerűvé vált. Az ünnepélyes alkalomra szóba került egy koronázási mise komponálása is. Az eszmét, hogy egy ilyen mű megalkotója csak Liszt Ferenc lehet, Augusz Antal vetette fel. A „Szt. Erzsébet oratórium"' nagy sikerű bemutatása után Schwendter apát Liszt tiszteletére 60 terítékes vacsorát rendezett, amelyen Augusz, mint ünnepi szónok, a következőket mondta: „Huszonhat esztendeje annak, hogy Vörösmarty Téged, a „világhírű dalnokot" köszöntött és hazád dicsőségedért virágfűzérekkel övezett. Akkor azt mondtad, hogy az az erő, amely egykotf a harcmezőkön szerzett diadalokat, most arra hivatott, hogy ezt az országot a béke áldásaiban részeltesse. Amit az ember érez, gondol és akar, azt zenében szavakban és cselekedetekben, fejezi ki. Te a kedély és az érzelem területét járod és a zeneművészetet választottad, mint minden magasabb műveltség talpkövét. Törekvésed még a Szép, a Nemes és Nagy birodalmában is csak a legtökéletesebbre irányult és így történt, hogy Te a hírnév tetőpontján egy magasabb hivatás eXőérzetében a legkomolyabb alkotásba kezdtél. Miután a zene minden időben, minden történeti nép kultuszában, mint az istentisztelet lényeges része szerepelt, a Te törekvésed, művészeted, irányzatod csak ebben találhatta meg igazi feladatát. — Hazafias érzésed a nagy nemzeti indulóban jutott kifejezésre. Vallásos buzgalmad az esztergomi misében szállt fel a Mindenhatóhoz. Egy egész nemzet imája emelkedett itt a magyar Sión magasságaiba, ahonnan, — ahogy mondtad — a népek műveltsége a kereszténységgel együtt Magyarország határain túl is elterjedt... Időnként visszatérsz hozzánk, hogy új babéraidat hazádnak szenteld, hogy ünnepeit felmagasztald. Remélhetjük, hogy nem nagyon sokára a nagy nemzeti ünnep alkalmával körünkben leszel, amikor Istvánnak, az apostoli királynak koronája megszenteli a király és az ország alkotmányos szövetségét s a Te zenéd hatalmas hívó szavára az ország milliói egyesülnek, hogy énekük egy nagy nép zsoltárába olvadjanak."'

2

' Az írásban megmaradt beszéd híven tükrözi Augusz mélységes meggyőződését: Lisztnek nemzeti hivatást kell betöltenie, s erre neki alkalmat kell nyújtani. Minden ilyen alkalom egy-egy állomása lesz a felfelé ívelő magyar zeneművészetnek. Augusz ebben az esetben is az előkészítő szerepét játszotta. Beszédének olyan nagy nyilvános visszhangja támadt, hogy a hangadó újságok már úgy írtak Liszt komponálási megbízatásáról, mint egy köztudomású tényről. A hercegprímás személyesen is szóba hozta Liszt előtt az ügyet, jelezve, hogy a bécsi jóváhagyás után a hivatalos megbízatást is elküldi neki Rómáiba.

92 246