Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Hadnagy Albert- Prahács Margit: Liszt szekszárdi kapcsolatairól • 219

La Dalárda s' était présentée avec deux drapeaux, I' un portait les mots: Vive Franz Liszt! I'autre: Vive la patrie! Cosima était charmante aussi ce soir la, sa toilette de trés-bon gotit et fórt jolie, se compősait d'une belle robe lila trainante, qui la rendait trés impősante, sa coiffure était trés-élevée, rangée sur le haut de la tété. C'est dans cetté mérne robe que j'ai vue Cosima pour la pre­miere fois á Pesth, au diner du curé Schwendtner, le 15 aoűt 1865, le jour de l'exécution du superbe oratoire de M. Liszt ,,Ste. Élisabeth". Quand les convives se furent retirées aprés le concert nous passames encore un trés-agréable aprés soirée avec notre bon Abbé, Cosima et les autres, Mrs. Reményi, Rosti, et Plotényi. M. Liszt était de trés bonne humeur, trés aimable comme toujours. I! nous raconta entre autre, qu'il n' était resté dans la maison paternelle á Raiding prés d'öndenburg, que jusqu'á sa 10-me année, ensuite il álla á Paris et ne reviént dans sa patrie que pour peu de tems et différents intervalles. II eut le désir d' app­rendre la langue de son pays on lui re­commanda un monsieur qui parlait trés­bien le hongrois pour l'accompagner dans ses voyages. Par malheur ce monsieur aimaít beau­coup le vin de Nessmüller. A Vienne il fut trésenchanté d' y rencontrer ce vin exquis, á Prague hélas! il le trouva déja trés­mauvais, á Leipzig le Nessmüller était dé­testable et M. Liszt trouva son maitre sí triste de cetté mésaventure qu'il lui con­seilla de retourner dans sa patrie 0C1 il ne manquerait point de Nessmüller. Lundi, 4 septembre. Le matin j'entendis jouer notre bon Abbé dans sa chmbre, ensuite il vint dans la salle á manger oű il fit le menü suivant avec mamán: Dalárda két zászlóval tisztelgett: az egyi­ken Éljen Liszt Ferenc!, a másikon: Éljen a haza felírással! Cosima ezen az estén is elragadó volt. Jóízlésű, igen csinos öltözéke egv szép lila uszályos ruha volt, amely megjelenésének különös előkelőséget kölcsönzött, fejdíszét nagyon magasan, fej tetején viselte. Eb­ben a ruhában láttam először Cosimát Pesten, Schwendtner plébános ebédjén, 1865. augusztus 15-én, ,,Szt Erzáébet"-nek, Liszt csodálatos oratóriumának előadása napján. Mikor a hangverseny utár. a vendégek visszavonultak, mi jó Abbénkkal, Cosimá­val és a többiekkel, Reményivel, Rostyval és Plotényivel még egy igen kellemes utó­estélyt töltöttünk. Liszt igen jó hangulatú, és nagyon kedves vo't, mint mindig. Többek között elmesélte nekünk, hogy csak 10 éves koráig élt a szülői házban, Raidingban, Sopron mellett, azután Pá­rizsba ment, s hazájába csak rövid időre és különböző időközökben jött vissza. Mi­vel szerette volna elsajátítani hazája nyel­vét, egy magyarul beszélő urat ajánlottak neki, hogy utazásaiban elkísérje. Szerencsétlenségére ez az úr nagyon szerette a „Nessmüller" bort. 7 El volt ra­gadtatva, hogy Bécsben találkozott e ki­tűnő itáliai, de fájdalom! — Prágában már nagyon rossznak találta. Lipcsében a „Nessmüller" már undorító volt, és Liszt mesterét e kellemetlenség miatt olyan szo­morúnak látta, hogy azt tanácsolta neki, térjen vissza hazájába, ahol biztosan nem fog neki a „Nessmüller" hiányozni. Hétfő, szeptember 4. Reggel hallottam, hogy jó Abbénk a szobájában zongorázik, azután lejött az ebédlőbe, hogy mamával a következő ét­rendet állítsák össze: „Nessmüller" bor bizonyára elírás, vagy Liszt nevezte hibásan annak a magyar neszmélyi bort. A jóízű kis elbeszélés újabb adat arra, hogy Liszt többször is megkísérelte a magyar nyelv megtanulását. Az állandó nagy elfoglaltság, a ta­nulásra alkalmatlan körülmények, a megfelelő mester hiánya, mind hozzájárul­tak ahhoz, hogy amit a gyermek Lisztnek nem volt módjában megtanulni, azt később sem tudta pótolni. 236

Next

/
Oldalképek
Tartalom