Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Hadnagy Albert- Prahács Margit: Liszt szekszárdi kapcsolatairól • 219

sa reconnaissance et sa joie. M. I' Abbé avec sa grandé bonté l'accepta aussi de cetté maniére, lui qui comprend si bien le langage de l'ame et du coeur. Vers la fin du diner M. le curé Bocsor arriva avec une petité députation pour saluer M. I' Abbé Liszt au nom de Szegzárd. Aprés dínér M. I' Abbé, sa fille et tous les messieurs qui avaient diné avec nous, allérent fumer sur la vérenda. Le soir M. Liszt eut I' extrémé obligeance de nous jouer plusieurs parties de sa Missa solemnis, á quatre mains avec M. Plotényi. C est Iá qu'il aurait fallu voir cetté tete magnifique et inspirée de I' Abbé, comme il sait bien exprimer sa foi dans le Credo. Tous ses sentiments sönt imprimés sur son noble visage qui exprime une sensation de joie céléste au moment 0C1 il nous communique ces mots „Et la vie éternelle" A.insi soitil!... Cosima était toujours á cöté de son pere et suivait, elle aussi, tous ses mouvements; des larmes coulaient de ses beaux yeux. Ensuite notre excellent Abbé joua „le Kreuzritterchor" de son oratoire et „Kinderchor". La joie enfantine est si bien exprimée dans ce choeur, c'est charmant! Puis I' Abbé nous fit entendre encore dífíérentes valses de M. de Bülow et M. Reményi le grand virtuose violoniste, nous joua „A három czigány" une poésie de Lenau, mise en musique par M. Liszt d'une maniére parfaite et superbe. Cetté poésie de Lenau est bien jolie, elle marque parfaitement les moeurs des bohémiens; trois des leurs sönt couchés sous un arbre. Le premier d' entre eux se joue á lui mérne tout tranquillement un air de violon; le soleil couchant éclaire son visage. Le second fume sa pipe en observant la fumée qui s' en échappe avec un tel contentement qu' il semble n' avoir plus besoin de rien en ce monde. Le troisiéme dórt paisiblement, sa cimbale est suspendue á I' arbre et le vént effleure le.s cordes, un réve passe sur son coeur. Tous les trois ont des habits raccommodés mais tous les trois bravent hardiment le sort. Tous les trois font voir que quand la vie parait sombre on dóit passer son tems á ságos Abbénk a köszöntésnek ezt a módját is elfogadta, mint aki nagyon jól érti a lélek és a szív szavát. Az ebéd vége felé Bocsor plébános úr jelent meg kis küldöttség élén, hogy Liszt abbét Szekszárd városa nevében üdvözölje. Ebéd után az Abbé, leánya és a velünk ebédelt urak a verandára mentek dohányozni. Este Liszt a legnagyobb készséggel vállalkozott arra, hogy Plotényivel négy kézre ünnepi miséjéből több részletet előadjanak. Valóban látni kellett volna az Abbé remek és átszellemült fejét, milyen jól ki tudja fejezni hitét a Credóban. Minden érzelem kifejeződik nemes arcán, amely mennyei örömtől sugárzik, mikor e szavakat tolmácsolja: „És az örök életet" Ámen!... Cosima állandóan apja mellett volt, és ő is figyelte minden mozdulatát; szép szeméből könnyek hullottak. Kiváló Abbénk ezután eljátszotta oratóriumából „A keresztes lovagok kórusát" és a „Gyermekkórust". A gyermeki öröm milyen kitűnően jut kifejezésre e valóban bűbájos kórusban! Ezután az Abbé Bülow keringőiből játszott még néhányat, majd Reményi, a nagy hegedűvirtuóz tökéletesen adta elő a Liszt által olyan nagyszerűen megzenésített Lenau-költemény: „A három cigány"-t.

4 Lenau költeménye nagyon szép, és hű tükre a cigányerkölcsöknek. Hárman fekszenek egy fa alatt: az egyik cigány halkan hegedűlget magának egy dallamot; a lenyugvó Nap világítja meg arcát. A második pipázik, s olyan elégedettséggel figyeli pipájának elszálló füstjét, mintha semmire sem volna többé szüksége e világon. A harmadik békésen alszik, cimbalma ott lóg a fán, s míg a szél végigsuhan a húrokon, álom ringatja szívét. Mindháromnak foltozott a ruhája, de mindhárom merészen dacol a sorssal. Mindhárman azt mutatják, hogy amikor az élet nehéznek látszik, pipálással, alvással, hegedüléssel kell tölteni az időt, és háromszor is fittyet kell rá hányni. 4. Liszt Lenau híres költeményét legelőször énekhangra, zongorakísérettel írta (1860), 1864-ben átírta hegedű-zongorára. Reményi kéziratból játszhatta a hegedűszólamot, mert ilyen formában a mű csak Liszt halála után, 1896-ban jelent meg Kahnt kiadásában. 232