Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Hadnagy Albert- Prahács Margit: Liszt szekszárdi kapcsolatairól • 219

non seulement sur la musique mais sur tous les coeurs! — Plus on apprend á le connaitre plus on sent le respect qu' on lui dóit tout pour son génié et sa grandeur d' áme que pour sa beile musique. Et Cosima donc, sa fille chérie qui est le modéíe de I" amour filial, comment la décrire? Sa bonté de coeur se réfléchit sur son beau visage, elle a le noble sourire de son pere, ses yeux sönt bleus et ses cheveux blonds; elle a beaucoup de ressembiance avec M. Liszt; elle est trés grandé et tous ses mouvements sönt trés gracieux. Aprés I' arrivée de M. Liszt nous conduisimes nos hötes dans leurs chambres; le pauvre Báron de Bülow était trés souffrant de sorté qu' il se mit au lit. Cosima et son mari eurent les quatre chambres du second étage; M l'Abbé habitait les deux chambres qu' il avait en 1846. En rentrant dans le grand sálon M, l'Abbé nous trouva au piano, Héléne et moi, oü nous jouions le Benedictus de sa grandé messe de Gran. II eut la bonté de nous écouter avec intérét, il est si bon! Ce Benedictus est I' une des parties les plus magnifiques de cetté messe; la musique des harpes qu' on y entend, a quelque chose de grandiose par la pureté de la mélodie qui est sublime. M. Plotényi qui était arrivé quelques jours auparavant a eu la complaisance de nous cpprendre le Benedictus pour pouvoir le jouer á notre excellent Abbé á son arrivée. A diner j' eus le plaisir d' étre placée á cőté de la charmante Cosima. Héléne dévait porter le toast á M. I' Abbé pour lui exprimer au nom de toute la famille la joie et le bonheur que nous ressenticns de le voir parmi nous, mais lorsque le grand moment arriva et qu' Héléne commenca son toast, elle ne put continuer, les larmés qui s' échappérent de ses yeux durent encore mieux que ses paroles prouver uralkodik! — Minél jobban megismerjük, anná! jobban átérezzük a tiszteletet, mellyel mind lángelméjének és lelki nagyságának, mind szép zenéjének tartozunk. És hogyan írjuk le kedvenc lányát, Cosimát, a gyermeki szeretet mintaképét? Szép arcáról a szív jósága, atyjára emlékeztető nemes mosoly sugárzik, szemei kékek, haja szőke; nagyon hasonlít Lisztre; igen magas, minden mozdulata kecses. Liszt megérkezése után vendégeinket szobáikba vezettük; szegény Bülow annyira gyengélkedett, hogy tüstént ágyba feküdt. Cosima és férje a második emeleti négy szobát foglalták le, az Abbé pedig azt a két szobát, ahol 1846-ban is lakott.

3 Mikor az Abbé a nagy szalonba lépett, engem és Helént a zongoránál talált: nagy Esztergomi Miséjének Benedictusát játszottuk. Volt szíves érdeklődéssel hallgatni minket. Ez a Benedictus egyike a mise legszebb részeinek; az itt felcsendülő hárfaszólamoknak grandiózus jelleget kölcsönöz a magasztos dallam tisztasága. Plotényi — aki pár nappal előbb érkezett — szívesen vállalkozott a Benedictus betanítására, hogy ezt kiváló abbénk érkezésére eljátszhassuk. Ebédnél nagy örömömre a bűbájos Cosima mellé ültettek. Helénnek jutott a feladat, hogy a család nevében pohárköszöntővel juttassa az Abbé úrnak kifejezésre örömünket és boldogságunkat, hogy őt körünkben láthatjuk. De amikor a nagy pillanat elérkezett, és Helén elkezdte köszöntőjét, szava elakadt a szeméből ömlő könnyek miatt, ezzel még hathatósabban bizonyítva háláját és örömét. JóA napló bevezető sorainak mintegy kiegészítéséül iöeiktatjuk Liszt beszámolóját a szekszárdi utazásról és érkezésről. 1865. szeptember 6_án így ír Wittgenstein hercegének: ,,Szombat reggel, 6 órakor elindultam Pestről Bülowékkal és Reményivel. Hogy a házigazdát megkíméljük a tűikorai fölkelés kényelmetlenségeitől, a péntekről szombatra virradó éjszakát a gőzhajón töltöttük. Ez 6 óránál rövidebb idő alatt vitt Paksra, aho* két hintó várt; ezeken érkeztünk ide fél 4-re, Ugyanazt a lakosztályt foglalom el, mint 46-ban. Bülowékat is tökéletesen elszállásolták a ház másik szárnyában, amely nagyon tágas és gondozott. Elég nagy kert van, biliárdterem s két zongora, aminek jó és sok hasznát vesszük. Mivel Auguszt helyzete nagy tartózkodásra készteti, magunk közt maradunk, egymásnak élünk, külső meghívások nélkül, ami nagyon kedvemre van." (Br. VI. No. 90.) 231