Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Hadnagy Albert- Prahács Margit: Liszt szekszárdi kapcsolatairól • 219

hogy Liszt túl modern, túl bonyolult és világias szellemű zenéje nem felel meg az ünnepi alkalomra, s mindenáron meg akarja akadályozni előadását. Az Auguszhoz 1856-ban írt Liszt-levelek ugyancsak megszaporítják a postajárást Weimar és Szekszárd között. Nem kevesebb, mint két tucat levélben olvashatunk az Esztergomi Mise változatos sorsáról, előadhatóságáról, vagy előadhatatlanságáról. Hogy mennyi és milyen nehézség volt ezen a téren, hogy milyen döntő szerepet játszott Augusz Antal Liszt ellenzői meggyőzésében, dokumentálja az az iratköteg, amelyet ,,Scitovszky hercegprímás iratai" címen az esztergomi prímási levéltár őriz.

18 A hercegprímás Festetics befolyására Liszt miséjének előadását — azt hosszúnak ítélvén — az 1856. augusztus 3-i felavatási ünnep helyett, jóval később, november l-re tűzte ki. Teljesen indokolt volt és érthető a művészi önérzetében mélyen megsértett Liszt fájdalma és felháborodása. Ennek Augusz előtt baráti őszinteséggel ad kifejezést." A hercegprímást is bosszantotta a sok huza-vona, az ellentétes vélemények ostroma. 1856. július 16-án a következő udvarias, de ingerült hangú levelet írta Augusznak: „Méltóságos Báró Csász. kir. Helytartósági Al Elnök Űr! Méltóságodnak hozzám intézett bizodalmas levele alkalmat nyújt nekem őszinte bizodalommal viszont nyilváníthatni, hogy mindenkor különös megtiszteltetésemnek tartandom, ha Méltóságodat házamban fogadhatom, csak arra vagyok bátor Méltóságodat egész őszinteséggel fölkérni, hogy a nekem már annyi kellemetlenséget okozott basilica fölszentelési zenét egyszerű hallgatással elmellőzni szíveskedjék; — e kellemetlen tárgyat annyira fájlalom, hogy mindenkit ahoz, akihez hivatala szerint tartozik, a karigazgatóhoz utasítok. Egyébiránt nagybecsű hajlamaiba magamat ajánlva megkülömböztetett tisztelettel vagyok .. :*° Auguszt azonban nem abból a fából faragták, aki ilyen esetben meghátrál, sőt most mutatta meg igazán milyen bölcs és ügyes politikával tudja kivédeni a prímás mögött álló ellenfél mesterkedéseit. Valóban annak mutatkozott, amilyennek őt Liszt megítélte.

21 Augusz győzött és az Esztergomi Mise mégis a Bazilika felavatásán előadásra került. Lisztet nagyon meghatotta Augusz Antalnak és egész családjának kiállása. Erről az ő amúgy is hálás természetével soha meg nem feledkezett. Ettől az időtől kezdve úgy érezte, hogy barátjával lélekben egyek voltak.^ Augusz annyira szívén viselte a mise ügyét, hogy a hercegprímás hozzájárulása után amiatt aggódik — vajon Liszt elvállalja-e majd művének vezénylését. Félelmének oka az volt, hogy a felkérést nem a prímás, hanem az előkészítő bizottság nevében Seiler József karigazgató írta alá.

23 Liszt Auguszhoz írt levelében gyakran emlékezik meg e válságom hónapokról. Erre vonatkozóan csak egy leveléből idézünk, melyet Szekszárdról Rómába való visszatérése után, 1865. szeptember 20-án ír a Vatikánból: „Kedves Barátom, visszatérve lakásomba és kinyitva írókészletemet, mindjárt megtaláltam nyilvánvaló lopásomnak bűnjelét, amelyet többé-kevésbé előre megfontolt szándékkal követtem el Szekszárdon. Ez a bűnjel egy Magyarország címerével ellátott levélpapír, amelyen sietek önnek írni, s amelyet jobban nem használhatok fel, mintha megvallom rajta önnek, milyen édes és boldog emléket hagyott vissza szívemben az a néhány nap, amelyet családjuk körében töltöttem. Már az első 1846. évi szekszárdi tartózkodásom alkalmával tapasztalhattam az ön vendégszeretetének szívből jövő varázsát, amely húzz év múltán sem vesztett erejéből. A magam részéről most, húsz évvel öregebben, még mindig meg tudom becsülni olyan álhatatosan odaadó barátság értékét 15* 227