Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Hadnagy Albert- Prahács Margit: Liszt szekszárdi kapcsolatairól • 219

egy nagy nemzet nyílt tengerén szabadon vitorlázom előre. Vezércsillagom az legyen, hogy Magyarország egykor büszkén mutathasson rám."^ Csapó Vilmos jóakaratú túlzással azt állítja, hogy Liszt majdnem minden második évben ellátogatott Szekszárdra, s itt heteket, sőt hónapokat töltött. Lisztnek Auguszhoz írt levelei bizonyítják a legjobban, hogy — bár többször emlegeti Szekszárdot — ő maga az 1865-ig terjedő időszakban nem járt itt. Első látogatása után írt levelét is hosszú szünet követi, s csak 5 év múlva, 1851-ben veszi fel újra a fonalat e szavakkal: „ha emlékeim nem csalnak, ezt az írást mindenek előtt úgy fogja felismerni, mint hálás vendégének és olyan barátjának írását, aki ragaszkodik önhöz". 1853-tól már sűrűsödik a levélváltás, s különösen egymás pártfogoltjainak kölcsönös megsegítése, és Liszt művészi tevékenysége körül forog. Liszt soraiból kiderül, hogy 1846-ban Szekszárdon fogalmazta meg először azt a magyar rapszódiát, amely azután végső megformálásban — mint VIII. Rapszódia — 1853-ban Augusznak dedikálva jelent meg.

14 A közbeeső levélszünetek a legkisebb mértékben sem csökkentették Augusz érdeklődését Liszt életútja iránt. Ennek a vonzalomnak tanúbizonyítékai minduntalan feltűnnek feleségéhez írt leveleiben. 1847. július 2-án Pestről közli, hogy a korponai kaszinóban kezébe került az Allgemeine Zeitung híradása, mely szerint „Liszt megérkezett Konstantinápolyba, és a szultán azonnal megérkezése után kihallgatáson fogadta."*

5 1853. június 30-án újra Lisztre fordítja a szót, amikor nagy hozzáértéssel számol be feleségének a pesti zenei eseményekről. Kétszer is hallotta Milanollo Teréziát. Liszt óta senkinek az előadása nem hatott rá annyira, mint a nagy hegedűművésznő játéka.

16 Egy másik levelében (1853. május 26. Pest) Hans von Bülow pesti szerepléséről emlékezik meg. „Bülow hétfőn játszik először magyar színházban. Liszt hallatlanul kedvező ajánlásának ellenére sem hiszem, hogy itt sikert fog aratni..."" Bonyodalmak az esztergomi mise körül 1855—1856Liszt 1855. január 27-én levelet kapott Augusztól, amelyben barátja figyelmezteti őt a pécsi püspöknek, Scitovszky Jánosnak 1846-ban tett ígéretére, hogy a pécsi Székesegyház felavatására misét fog írni. Mint korábban említettük, 1846-ban Szekszárdról való távozása utáni napon Liszt Scitovszky püspök vendége volt Mecseknádasdon és Pécsett is a püspöki palotában lakott. A püspökből azóta hercegprímás lett. Most arra kéri Lisztet, hogy ígéretét váltsa be egy, az esztergomi Bazilika 1856-ban esedékes felavatási ünnepségére írandó misével. Liszt nagy örömmel fogadta a hercegprímás Augusz által közvetített üzenetét, s mindjárt hozzáfogott e zeneszerzői eszményeinek annyira megfelelő feladat elvégzéséhez. Akkor még nem sejtették, hogy az Esztergomi Mise mennyi bonyodalomnak és intrikának lesz az előidézője. Mindezek hátterében egyetlen ember állt, ugyanaz a gróf Festetics Leó, aki a fiatal virtuóz Liszt egyik leglelkesebb barátja és híve volt. A zeneértő, sőt maga is komponáló főúr az 50-es években a Nemzeti Színház igazgatója, most egyszerre a kritikus szerepében tetszeleg, a zeneszerző-Liszt ellen fordul. Meggyőződése, 226