Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Grósz József: A kőszénbányászat alakulása Tolna megyében az első világháború kitöréséig • 167

kás bérénél magasabb, a tárgyalt időszakban is jellemző. Riegel pl. az idegen szakmunkásoknak 1,5—2,— frt-ot is fizetett műszakonként.

107 Az idegen szakmunkások köréből kerültek ki a munkásság felügyelői, és több esetben az üzemek vezetői is. Szászváron Krattky utódai az idegenből bevándorolt Stepán Wunderle József és Schwarcz Antal lettek, akik nem voltak „akadémikus végzettségű" emberek.

108 Közülük a „pontos, szigorú, de igazságos üzemvezető", Schwarcz Szászváron telepedett le. A bánya felé vezető úton felépítette villáját, melyet törökországi nyaralásának emlékére Galathanak nevezett el.

109 Ezzel szemben a bányavidék munkásságának komoly megélhetési gondjai voltak. A nagymányoki bányászok évi keresete a fentiek alapján kb. évi 360,— frt jövedelemnek felel meg, ugyanakkor egy 5 tagú család megélhetésének költségei 800—1000,— frt-ot tesznek ki.

110 Ilymódon a bányamunkásság, ha magát és családját fenn akarta tartani, rákényszerült, hogy bányabeli munkája után — főképpen nyáron — mezőgazdasági munkát is végezzen, vagy családjának tagjait is munkába fogja. A női és a gyermekmunkáért a vállalkozók kevesebbet fizettek. Nők és gyermekek alkalmazására a szászvári bányában feltehetőleg sor került, hiszen ezt az üzemet birtokló Kőszénbánya és Téglagyár Rt. bányáiban alkalmazták őket a legnagyobb mértékben. A társulat szénbányáiban 1874-ben 280 férfi mellett 99 nő és 178 gyermek dolgozott.

111 A munkásság azonban ezt a nyomorúságos bért sem kapta kézhez teljes egészében. A különböző címen való bérfosztogatások napirenden voltak. Szászváron, Nagymányokon és Váralján is egyaránt fegyelmi vétségnek számított a leszállás előtti közös imáról való elmaradás, mely bírságot vont maga után. Szászváron, ha a munkás házasodni akart, köteles volt házassági díj fejében 5,— frt-ot fizetni. Hasonló volt a helyzet a munkás előlépése esetén is. Ha a munkás csillés lett 1,— frt-ot, ha a vájár felügyelő lett 8,— frt-ot kellett előléptetési díj fejében fizetnie.

112 1873-ban alakult meg a Társpénztár is. Ennek minden 18. életévét betöltött munkás, aki 50 évnél nem idősebb, és állandó alkalmazásban áll, tagja lehetett, ha az orvos egészségesnek találta, és aki. .. „im Vollgenuss der bürgerlichem Ehenrechte befindet". A Társpénztári tagság a kereset 5%-a volt. Ha a tag 20 hét múlva nem gyógyult meg, nyugdíjazták. Az ideiglenesen alkalmazott munkások „20 hetes segélyezés után további támogatásra nem számíthattak." A nyugbér a kereset 2/10-ét, az özvegyi nyugbér a férjnek járó részesedés l/3-át tette ki. Ha szülőtlen árva maradt a családtagok elhalása után, ez az anyáknak járó özvegyi nyugbér l/2-ét kapta.

113 A nyugbér járulékait a szászvári üzemnél csak akkor folyósították, ha a munkás „15. életévének betöltése után legalább 10 éven át tagsági díjat fizetett, és saját hibáján kívül keresőképtelenné vált." Az özvegyi nyugdíjat pedig csak akkor, ha a férj a házasság megkötésekor dolgozó volt, és nem múlt el még 50 éves. Az árvajáradékot pedig csak 14 éves korig folyósították.

114 Munkaképtelenség esetén tehát a bányász és családja rendkívül nehéz helyzetbe került, hiszen a járulékok alapjául a csekély bér szolgált. Nehezítette a helyzetet, hogy a vállalkozó fegyelmi vétség, vagy munkahiány miatt a dolgozót bármikor elbocsájthatta. Bár az alapszabály szerint a munkahiány miatti elbocsájtás esetén a jogok „nem szűnnek meg, ha a tag szolgálatba való visszahívása esetén 14 napon belül szolgálatra jelentkezik és a díjakat utána is fizeti".

113 De vajon visszahívta-e? A bányavidék bányái jórészt csak természetes szellőztetéssel bírtak, ami a munkát a fennálló sújtólégveszély miatt életveszélyessé tette. A váraljai 187