Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)
Grósz József: A kőszénbányászat alakulása Tolna megyében az első világháború kitöréséig • 167
táróban 1877-ben egy függőleges aknát is kezdtek mélyíteni, mellyel „az ösz~ szes széntartalmú részeket a liaszformációkból átharántolták". 79 Az üzem termelése 1875—1880 között a következőképpen alakult: 8 " Év Mennyiség (bécsi mázsa) 1875—76 430,90 1877 82,50 1878 2868,— 1879 908 — 1880 297,50 összesen: 4586,90 A kutatási munkálatok miatt a termelt szén csekély mennyiségű. Értékesítési nehézségek is voltak. A Dombóvár—Bátaszék vasútvonal érintette ugyan Nagymányokot is, azonban a rakodást helyben megoldani nem lehetett, és a szenet szekerekkel kellett a Máza-Szászvári vasútállomásra szállítani. Ezért inkább a szenet helyben próbálták értékesíti. Erre a célra az üzem közvetlen közelében széntárolókat építettek. 81 Az Alföld piaca azonban továbbra is zárva maradt Riegel előtt. Ezért foglalkozott a vasútvonalnak Bajáig vaLó kiépítésének gondolatával. Elképzelése az volt, hogy Bajánál gőzkomp segítségével fogja az Alföldre szállítani. Személyesen járta be a Bátaszék és Baja közötti területet, és azt vasútépítésre alkalmasnak találta. Tervét benyújtotta a minisztériumnak is. Vállalta, hogy a vasútnak Bátaszék és Baja közötti szakaszát saját költségén megépíti, ha pedig ezt a kiküldött ellenőrző bizottság megfelelőnek tartja, átadja az államnak, mely a vonalon átfutó minden q teherszállítmány után 1 krajcárt fizet neki. 82 Terve és ajánlata azonban válasz nélkül maradt. Ebben szerepet játszott a DGT is, mely az esetleges konkurenciát igyekezett megakadályozni. A DGT ugyanis az Üszöge—Mohács vasútvonala segítségével már eljutott az Alföld piacára. Érvként a vasútépítés ellen a Duna és Bátaszék között húzódó árterületet hozta fel, mely szerinte vasútépítésre alkalmatlan. Erős befolyása is szerepet játszott abban, hogy Riegel tervét elejtették. 83 Riegel üzeme így nehéz helyzetbe került, mely hatással volt a bánya technikai fejlesztésére is. Annak ellenére, hogy a fa szállítópályákat kezdték a bányában felváltani a vas szállítópályák, ezek az előbbiek hosszát még mindig nem haladták meg. 1875—1880 között a fa szállítópályák összhossza 460 méter, a vas szállítópályák összhossza pedig szintén 460 méter volt. A szén szállítása állati, lóerővel történt. 84 A bányában felgyülemlett vizet szivattyúk helyett emberi erővel merték. 1878 novemberében a szénfejtési munkák gépesítésére azonban megindult: ,,a feltárt szénmező előfordulások bányászását 1878 novemberében 2 egyszerű bányagéppel segítettük"." Az 1867 utáni fellendülés következtében az északi szénterület más bányái is feléledtek. 1869-ben Riegel Antal megszervezte a kutatómunkálatokat a karászi gödör keleti oldalán, melyre az engedélyt a püspökséggel kötött szerződés biztosította. Kutatásainak következtében 1—1,6 méteres szénteíepeket tárt fel. 86 Ez a terület a válság következtében szintén a „Viktória" érdekeltségébe került. 1867 után a váraljai szénterületen is jelentősebb bányászat veszi kezdetét. 1871. április 11-én Grün Benő és Kohn Ignátz pécsi lakosok Váralja köz183
